Évkezdő istentiszteleten a munkatársak
Évkezdő hálaadó istentiszteleten vettek részt a Református Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai, a zsinat diakóniai intézményeinek vezetői és a társadalmi missziók munkatársai, melyen hálát adtak Istennek az elmúlt esztendő áldásaiért és Istentől kértek erőt, látást, bölcsességet és áldást az új esztendőre.
Az istentiszteletre ebben az évben is a Kálvin téri templomban került sor, köszönet a vendégszerető gyülekezetnek.
Az istentiszteleten Főtiszteletű Steinbach József püspök, a zsinat lelkészi elnöke szolgált a 133. zsoltár alapján. Igemagyarázatát így kezdte: „Isten áldott. Az Úr a jót, szépet, boldogságot, tisztaságot visszaadta nekünk Krisztusban, hogy áldássá legyünk.” Hozzátette: „Ezt az áldást, az élet teljességét közvetítsük a szolgálati helyünkön.” Majd emlékeztetett: „Jézus Krisztus nélkül nincs áldás, nincs élet. Ha hozzákapcsolódunk, így élünk teljes életet. Ezt az áldást mindig megtapasztaljuk. Csak az Úrban van áldás és élet – de benne mindenkor.”
De hova küld áldást? – tette fel a kérdés. „Merjünk őrá tekintve egymás testvérei lenni és egyetértésben élni!” – szólított fel. – „A legfontosabban egyetértünk és ettől vagyunk testvérek, hogy Jézus Krisztusra szorulunk, a szeretetére és így egymásra. Erre van szükségünk.” – jeltette ki.
„Csak oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek egyetértésben élnek. Ha az Úrra szorulunk, egymásra szorulunk – és a szolgálatban teljesedik ki az életünk. Abban egyek vagyunk, hogy Jézus Krisztus az Úr.” – jelentette ki. Krisztus szépsége jelenik meg abban, ha a testvérek egyetértésben, egységben élnek – mondta.
Majd így imádkozott: „Urunk, add, hogy a testvérek egyet tudjanak érteni, sok különbözőség ellenére kialakuljon az egység. Hogy Krisztus ügyét tudjuk szolgálni mindenki a maga helyén – oda az Úr áldást küld.” Záró gondolatait az „Áldj meg minket, hogy áldássá lehessünk!” zsoltárral példázta.
Az igehirdetés után a diakóniai intézmények és szolgálatok vezetői, lelkészei, munkatársai imádkoztak. Az istentisztelet a Vakmisszióban szolgáló Erdődy Viktor orgonajátékával folytatódott. Az istentiszteletet úrvacsora zárta.
Czibere Károly főigazgató kifejezte köszönetét, hogy a munkatársak Krisztushoz hűséggel, elkötelezetten végezték szolgálataikat. Igei köszöntésként János evangéliumából a kánai menyegző történetét olvasta. Elsőként megfogalmazta: ahogy Jézus a vizet borrá változtatással a vendégekről gondoskodott, úgy gondoskodott rólunk is, a szolgálatunkról és ellátottjainkról is.
A másik gondolatként azt emelte ki, hogy Jézus a megtisztulás vizét változtatta borrá. Emlékeztetett: „Nem a rituális víz tisztít meg, hanem Jézus vére. Ugyanis ez a mi szolgálatunk alapja, a Golgotán kiontatott drága vér.” Így folytatta: „A vér, a megtisztítottság és az ezért érzett örömteli hála – ebből táplálkozzon szolgálatotok, mert ez a vér lemosta az összes bűnünket. Felszabadultan állhatunk Isten előtt.”
Harmadik gondolatként a bor megízleléséről beszélt, mert maga a megízlelés a kulcsszó. „Ne csak tudjátok és ne csak higgyétek, hanem ízleljétek meg, tapasztaljátok meg, érezzétek és éreztessétek másokkal is, hogy jó az Úr!”Beszéde negyedik pontjában felhívta a figyelmet, hogy csak a szolgák voltak tanúi a csodának: „Ti vagytok azok a szolgák, akik naponta tanúi vagytok Jézus csodáinak. Akik oda tudnak menni az Úrhoz, akik oda tudtok vinni másokat is. Csak akkor lehettek tanúk, ha valóban Jézus jelenlétében éltek, ő küld benneteket és engedelmeskedtek a szavának.”
Gondolatait így zárta: „Azt kívánom, erősítsen meg benneteket az Úr, hogy ebben az évben is lehessetek eszközei az ő nagy munkájában, a szenvedők segítésében és így találkozhassatok az élő Úrral.”
Őt követően Juhász Márton, az MRSZA szolgálatfejlesztési igazgatója mondott igei köszöntőt, 1János 4, 8 befejező mondatát olvasta. Gondolatai között elsőként kiemelte, hogy az Isten szeret minket. Majd elmondta: „Semmit sem tudsz tenni azért, hogy jobban szeressen, de azért sem, hogy kevésbé”.
Emlékeztetett: „Nem tudjuk beügyeskedni magunkat Isten országában. Jézus már megtette. Egyedül annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk az ő megbocsájtó szeretetét, és letenni a bűneinket.”
Köszönetet mondott a szolgálatért és figyelmeztetett: „Isten nem várja azt tőlünk, hogy végkimerülésig dolgozzuk magunkat.” Így folytatta: „Mindannyian eszközök vagyunk Isten kezében, és bizonyos értelemben az ő angyalai.” Albert Schweitzer gondolatait idézte és zárógondolatként elmondta: „Ne szégyelljük, hogyha olykor kialszik a fényünk. Keressük az olyan emberek társaságát, akiknél kovakő van, amikor pedig világítunk, ne rejtsük véka alá.”