Hitben és közösségben – Kárpát-medencei Református Diakóniai Konferencia
Mintegy százhetvenen vettek részt a Református Szeretetszolgálat szervezte konferencián, Berekfürdőn, ahol a határon túli diakóniában szolgáló testvérek is szép számban képviseltették magukat. A rendezvény lehetőséget adott a tapasztalatcserére, egyben válaszkeresés is volt arra, milyen felelőssége van egyházunknak az idősellátás és a fogyatékkal élők gondozása területén.
A konferencia Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke áhítatával kezdődött. A 139. zsoltár alapján szólt az egybegyűltekhez. – Istennek mindent megismerő tekintete van. Ő egyszerre az életünk bírája és védőügyvédünk. Életmentő szándékkal kísér minket – hívta fel a figyelmet, majd így folytatta: – Isten elől nem lehet kitérni, bárhol elér bennünket. Körülölel, hogy biztonságban tartson. Isten jelenléte otthonná teszi azt, ahol vagyok.
Fekete Károly püspök Az idősödés teológiai nézőpontból című előadása kezdetén arról beszélt, hogy mindenkinek egyszerre három életkora van. A kronológiai életkort a megélt évek száma, a biológiai életkort az egészségi állapot határozza meg, a pszichológiai életkor pedig azt jelenti, hogy mennyinek érzi magát és ennek megfelelően hogyan cselekszik. Isten a saját lelkéből lehelt életre bennünket. A szeretet pedig maga az aktív cselekvés – emelte ki előadása végén.
Czibere Károly főigazgató Egyházunk időseket támogató diakóniai szolgálata címmel tartott előadásában Márk evangéliumának 7. fejezetét alapul véve hívta fel a figyelmet arra, hogy a keresztyénségnek egyértelműen ki kell mutatnia, hogy meg tudunk felelni az Úr parancsolatainak. 
A főigazgató a jóléti társadalomban az idősek elszigetelődésére figyelmeztetett és arra, hogy ezáltal kisodródnak a szociális hálóból.
Majd az ellentartás kultúrájáról beszélt, amely ennek megakadályozását célozza. Emlékeztetett: a modern társadalomban szétszakadnak a generációs kötelékek és az egyháznak feladata van – ellent kell tartania.
Buksa Emese, a Diakóniai Keresztyén Alapítványt, a Romániai Református Egyház Szeretetszolgálatát mutatta be. Elmondta, hogy kilenc fiók szervezet 73 munkaponton, 255 helységben, mintegy 294 alkalmazottal segít 24200 rászorulón. Az otthoni beteggondozás, gyermekprogramok szervezése, cigánymisszió és a fogyatékkal élő emberek programokkal való segítése mind szolgálatuk része. A fiókszervezetek pályázatokból befolyó összegből részesülnek, továbbá helyi és megyei önkormányzatok is segítik a munkát.
A második nap kezdetén nt. Kolumbán Gábor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Lelkészi főjegyzője tartott áhítatot. A nap első előadásában az erdélyi régióban a fogyatékossággal élőkért folytatott szolgálat volt a kiemelt téma. Az értük végzett gyülekezeti érzékenyítő jó gyakorlatokat ismertette Olcsvári Tünde pszichológus Sepsiszentgyörgyről. Kiemelt programként beszélt a Szelíd motorosok eseményről – ahol a bőrszerelésben érkező motorosok és a fogyatékossággal élők találkozhatnak – és szólt a képzőművészeti táboraik sikerességéről is. Sepsiszentgyörgy mellett működtetik az Írisz-farmot, ahol állatsimogatóban végzett feladatok mellett a fogyatékossággal élők zöldség-és gyümölcstermesztéssel foglalkozhatnak. Ellátottjaik közül néhánynak lehetősége nyílik a használt ruha boltjukban és segédeszköz kölcsönzőjükben is dolgozni.
Bemutatta az általuk 2018-ban létrehozott Információs és Tanácsadó Központot: segítséget nyújtanak a megváltozott munkaképességűeknek és hátrányos helyzetűeknek a munkavállalásra való felkészülésben, emellett érzékenyítést is tartanak a munkaadóknak. 2019-ben a munkaközvetítő irodájuk elnyerte az év civil szervezete címet, és 4. alkalommal lett az Év Esélyteremtő cége.
Marosvásárhelyen működő speciális igényű családok missziójáról Veress Zoltán beszélt. Családi érintettség okán indította el a missziós munkát: Zoltán második fia autista. Érzékenyítésül az ifiket is szerette volna bevonni a szolgálatba – ebben segítsége volt nagyfia, aki barátaival kezdett járni az istentiszteletekre. 2021 májusban zajlott az első speciális istentisztelet. A program kifejezetten sikeresnek bizonyult, hiszen 2023 karácsonyán a templom már szinte tele volt. Az alkalmakon ma már a speciális igényű gyerekek és felnőttek zenélnek. Kiemelt eseményként említette a Szovátán múlt novemberben megrendezett speciális családok lelki hétvégéjét.
A rendezvény záró előadásaként a marosvásárhelyi Csatlos Tünde bemutatta a Piros Orr tábort, amely már 3. alkalommal zajlott. Ő is családi érintettsége okán, kisfia betegsége miatt indította a kezdeményezését. Először létrehozta a Szusszanó szülők csoport, mely a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek biztosít egy közösséget. Később elindult a Piros Orr tábor is, ahol segítők is foglalkoznak a sérült gyermekkel. Előadása végén megható fotókat vetítve mutatta be az alapítvány szolgálatát.
Hálásak vagyunk a szolgálatukért, hogy a megszólalók és összes munkatársunk egy közösségben szolgálva tevékenykedik segítségre szoruló testvéreinkért!
Kárpátalja:
A Kárpát-medencei Református Diakóniai Konferencián a Kárpátaljáról érkezett testvéreink is beszámoltak az Otthoni Beteggondozói Szolgálatban végzett feladataikról.
Huszár Andrea és Popovics Erika a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány munkatársaiként rendületlenül végzik szolgálatukat. Számukra a kihívást az elhúzódó háború miatt egyedül maradt, gondozásra szoruló idősek megnövekedett száma jelenti. Andrea kiemelte, hogy a lelki gondozás különösen fontos. Elmondták, hogy hét településen három régióban (beregi, ungi és ugocsai) vannak jelen, a beteggondozásban 20 munkatárs dolgozik, központjuk Beregszász. A szolgálatásaik ingyenesek, és jelenleg 359 fő gondozottjuk van. Ahova nem tudnak eljutni, ott sokszor a működtetett orvosi eszközkölcsönző szolgáltatásuk is segít. Ugyanakkor fontosnak tartják a munkatársak folyamatos képzését is: otthoni beteggondozói szakmai napot tartanak, ugyanakkor gyakorlati lehetőséget is biztosítanak egészségügyben tanuló diákok számára.
Fejes Edina, a csongori munkapont egészségügyi munkatársa a mindennapos vérnyomás mérés, gyógyszeradagolás és egyéb ápolási tevékenység mellett mindennapos munkáját meghatározza a háború okozta lelki sebek gyógyítása is. A beszélgetés mellett egy ölelés, egy puszi is már sokat segít az ellátottakon. „Nem jár náluk senki, csak Te rád várnak.” – mondja.
Popovics Erika így vallott: „Igyekszünk mi is töltődni, de már megfáradtunk. Reggelente otthon olvassuk az Isten igéjét, és megvárjuk, mit fog mondani – mi így töltődünk. Eddig is kerestük az Istent, most is, de másképp.”
Marika a csongori munkaponton dolgozik: bevásárol, postára jár. Az első alkalommal megállapodást kötnek az elvégzendőkről – mondja. „Az igények nőnek, változnak. Most kevésbé kérik a segítséget, mondván ’én ezt meg tudom csinálni’ – inkább a lelki támogatásra van szükségünk. Az idősek ilyenkor inkább mesélnek a távolban élő fiatalokról, mutatják az új fényképeket – ők már ettől is feltöltődnek.” – meséli, majd így folytatja: „Van olyan, aki depressziós – hozzájuk Isten igéjét kell eljuttatni, mert azzal lehet vígasztalni. Meg kell neki mutatni a mindennapi apró örömöket, hogy az élet szép. Mert nekünk egyedül Isten fog segíteni. Akkor lesz vége, amikor ő gondolja” – mondja Marika.
90 éves édesanyja a háború kitörése előtt combnyak törést szenvedett. Marika szerette volna megóvni őt ettől, így próbálta családjával eltitkolni előle – ameddig lehet. Valahonnan meghallotta, és rákérdezett. ’Féltettünk, ne tudd meg ezt a borzalmat’. – mondtam neki. Az én édesanyám higgadtan, nyugodtan válaszolt: ’Máskor is átéltem én már mindezt. Ha az Isten úgy döntött, hogy megőriz bennünket, az a feladatunk, hogy könyörögjünk, imádkozzunk. Én féltem a családtagokat, de az a feladatom, hogy imádkozzak’ – idézi édesanyjával történt beszélgetését. Majd megszólalt: „Felesleges is volt ezt tőle titkolni ezt egy percig is, mert 2 hét ima maradt el így, érettünk és mindenkiért!”
A magyarországi diakóniában az idősek szolgálatáról a már több helyen is sikerrel működő Alzheimer Café programsorozatot mutatta be Nt. Nagy Zsoltné lelkipásztor, intézményvezető. Kiemelte, hogy az Alzheimer café küldetése a demenciát övező stigma csökkentése. Feladata, hogy felhívja a figyelmet a betegségre, segítséget adjon, ugyanakkor az ezzel kapcsolatban kialakult szégyenérzetet is célja csökkenteni. A családtagok is kaphatnak támogatást a betegség miatti elszigetelődés érzésének csökkentésére. Előadása végén arra biztatott, hogy akinek lehetősége van, vegyen részt egy ilyen alkalmon.
A kecskeméti demencia-barát gyülekezet szolgálatát mutatta be Telek Péter Pálné Kabai Virág és Kass-Francz Andrea. A működtetett nappali gondozó mellett számos programról beszámoltak, majd Virág így biztatott: „Álljunk oda amellé, akinek segítségére van szüksége! Mik lehetnek a demencia jelei? Nem megfelelően öltözködik, ha bizonytalan az énekeskönyv lapozgatásban, istentiszteletre nagyon korán, vagy későn érkezik. Figyeljünk gyülekezeti társainkra!”
A szekció végével Váczi Gábor, az Magyar Református Szeretetszolgálat Filemon szolgálatát mutatta be és buzdított a résztvevők csatlakozására. A délután műhelymunkákkal folytatódott:
Segítség a segítőknek, „Innováció a sebkezelésben”, Gyülekezeti diakónia az idősgondozásban, Közösségben közösen – jó gyakorlatok intézményeken belül, Gyülekezeti érzékenyítés szekciók várták hallgatóságot.
Ezzel egy időben a Kárpát-medencei Református Diakóniai Egyeztető Tanács is ülésezett. Az első nap végével pedig Nt. Katona Viktória lelkész, az MRSZ ügyvezető helyettese tartott áhítatot.