Intézményi lelkészi csendesnapok Mályiban

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.” (Zsolt 139,4)

Idén is megszervezte a diakóniai intézményekben szolgáló lelkipásztorok számára hagyományos csendesnapjait a Református Szeretetszolgálat. A kétnapos elvonulásnak a Tiszáninneni Református Egyházkerület Mécses üdülője adott helyet Mályiban.

Az egybegyűlteket Dr. Czibere Károly főigazgató köszöntötte, aki megköszönte a diakóniában végzett szolgálatot, majd a lelkipásztori munka áldásairól és kihívásairól szólt. A ránk bízottakért végzett szolgálat mellett kiemelte a munkatársak között végzett missziót, valamint az intézmények és a gyülekezetek kapcsolatának munkálását, hogy mind inkább megéljük azt, hogy egy az egyház, egy a Krisztus-test. Ezt a szolgálatot segíti minden kezdeményezés: a csendesnapok, a lelkészi műhelyek, munkacsoportok, egyéb közös alkalmak, de a munkatársi hitéleti kirándulásokat támogató Jó Pásztor pályázat vagy épp a fiatal, de már komoly eredményeket mutató Filemon-szolgálat.

A két nap lelki-szakmai vezetője nt. Dr. Barnóczki Anita, a sárospataki teológia adjunktusa és nt. Tóth Orsolya, a pataki teológia hivatásgondozó intézetének vezetője voltak.

„Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.” (5Móz 4,9), „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha úgy cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” (1Tim 4,16)

A két nap két alapigéje mentén zajlottak a programok.

Az ószövetségi igevers arra hívja fel a figyelmet, hogy önmagunkra úgy tudunk vigyázni, hogy emlékezünk mindarra, amit megtapasztaltunk az Úrral kapcsolatban. Mindhalálig észben és szívben kell tartanunk azt, hogy kicsoda a mi Istenünk, hogyan élhettük és élhetjük át és meg az Ő gondoskodó szeretetét. Sőt, ezt a tudást, az Istennel való élő közösség mintáját tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Isten arra szólítja fel az Ő népét, hogy szilárdan kötődjön Hozzá, mert részük lehetett abban, hogy megszólította őket, szövetséget kötött velük.

Lelkipásztori szolgálatot végezve sokszor a hangsúly a saját személyünkről áttevődik a ránk bízottakra. Az ő lelki jólétükön munkálkodunk, azt szeretnénk, hogy minél inkább közelebb kerüljenek az Úrhoz. Ám előfordulhat, hogy közben saját magunkról, a saját szükségleteinkről, vagy a saját istenkapcsolatunkról elfeledkezünk, vagy az háttérbe szorul. Pedig Ő azt várja tőlünk, hogy törődjünk a saját lelki épülésünkkel, lelki állapotunkkal.

Ez az igevers az egyént, minket személyesen szólít meg, hogy őrizkedjünk, vigyázzunk nagyon magunkra. Harcolnunk kell a sátán támadásaival, óvakodnunk kell az emberek gonoszságától, a tévutaktól. Vigyázni magunkra csak úgy tudunk, hogy Isten közelében maradunk, Vele szoros szeretetkapcsolatban. Úgy tudunk megerősödni lelkiekben, ha a kapcsolatunk megerősödik az Úrral.

Pál Timóteust arra buzdítja, hogy legyen gondja önmagára és a tanításra, és így tudja megmenteni magát és a hallgatóit is. Nem az önzőség kell munkálja a magunkkal való foglalkozást, az odafigyelést a saját lelkünkre, annak épülésére. Timóteusnak az evangélium mélyebb megértése és hirdetése miatt fontos, hogy önmagával törődjön, mert így tud alkalmas szolgaként megállni Isten és az emberek előtt. A magunkkal való törődés fontosságát a közös intézményi lelkészi küldetésnyilatkozatunkban is megfogalmaztuk.

Isten számos dologgal megbíz bennünket az Ő Igéjén keresztül, a két napban arra világított rá, hogy igenis a szolgáló is számít. Mert ha belül ki van üresedve vagy ki van égve az ember, akkor nagyon nehezen fog tudni másokat építeni. Nekünk pedig arra van elhívásunk, hogy gondozzuk saját lelkünket, mert abból fogunk tudni meríteni, továbbadni a tanítást azoknak, akikért felelősek vagyunk. Örömhír az, hogy ezt az öngondoskodást nem késő elkezdeni, változhatnak a rossz mintáink, berögződéseink.

Isten azt várja tőlünk, hogy tudjunk megállni a mindennapok forgatagában, és tudjunk időt szánni a saját lelkünk épülésére, arra, hogy egyre intenzívebben megismerjük az Urat és magunkat is. A helyes istenismeret és önismeret az alapjai a keresztyén lelkiségünknek. Bátran merhetünk időt szánni magunkra, arra hogy fejlődjünk, gyarapodjunk a személyes életünkben, ennek volt idén is alapja a közös csendesnap, ahogy ezt munkálják a Református Szeretetszolgálat lelkészi közösségének más alkalmai is.

Az áhítatokkal, kis és nagy csoportos beszélgetésekkel teli napokat úrvacsorás istentisztelet zárta, ahol ft. Barna Sándor, az otthont adó kerület püspöke hirdetett igét a 139. zsoltár alapján, az ágendázás szolgálatát Takács-Mohácsy Nikoletta, az őrbottyáni otthon intézményvezető lelkipásztora végezte. A közösség tagjai visszatértek szolgálatukba, de év végén még egyszer újra összejönnek, hogy lelkészi műhely keretében adjanak hálát az eltelt évért és készüljenek majd a következő esztendőre.