Löhe, Johann Konrad Wilhelm (1808. február 21. – 1872. január 2.)

Evangélikus lelkipásztor és író, az evangélikus diakonissza mozgalom és a német missziói munkaág  megalapítójaként tartják számon.

Élettörténete és szolgálata

Wilhelm Löhe 1808. február 21-én született Fürth városában egy sokgyermekes, pietista szellemiségű kereskedő család gyermekeként. A nürnbergi gimnázium elvégzése után 1826-ban felvételt nyert az Erlangeni Egyetem teológiai fakultására. Nagy hatással voltak rá Christian Krafft és Thomas von Kempen református teológiaprofesszorok. Megismerkedett az evangélikus hitvallással és David Hollaz tanításának hatására evangélikus lett. 1828-ban a berlini egyetemen töltött egy évet. 1830-ban végzett egyetemi tanulmányaival Erlangenben.

1831-ben lelkipásztori megbízást kapott a bajorországi Kirchenlamitzba, később Nürnberg városában szolgált segédlelkészként. Szolgálatának első időszaka zaklatottan működött, buzgó és szenvedélyes evangéliumi prédikációi nagy tömegeket vonzottak, de az egyházi hatóságok    kritikával illették emiatt. Többször váltott plébániát, végül 1837-ben – mivel városi közegben nem kapott megbízást- a bajorországi Fürth városától mintegy 30 kilométerre, Neuendettelsau faluban telepedett le, s ugyanebben az évben megházasodott.

A legtöbb korabeli beszámoló szerint Löhe ideális lelkész volt, aki jól kommunikált a társadalom különböző osztályaival, s népszerű volt a hívek körében. Egyházához fűződő kapcsolata továbbra is feszült volt, s egy ponton még azt is fontolgatta, hogy elhagyja az egyházat, de végül sikerült kezelnie a nézeteltéréseket.

Annak ellenére, hogy egy félreeső, kisebb falu lelkipásztoraként működött, s ezt a feladatot soha nem is hagyta el, Löhe élénk érdeklődést mutatott a missziós munka iránt, különösen fontosnak tartotta az Újvilágba érkező német bevándorlók segítő szolgálatát, s ezzel a külmisszió alapjait vetette meg. 1841-től igyekezett minél több támogatót és pénzforrást szerezni e célra. Azt is fontosnak tartotta, hogy evangélikus lelkészeket, lelkigondozókat küldjenek Észak-Amerikába, így segítve a telepesek életét és az indián lakosság megtérését. Két iskolát épített a misszionáriusok képzésére, amelyek közül az egyik a Wartburg College lett Waverlyben, Iowában, a másik pedig a Concordia Teológiai Szeminárium az Indiana állambeli Fort Wayne-ben. A Löhe által küldött személyek nagy szerepet játszottak az ohiói evangélikus-lutheránus vegyes szinódus megalapításában, bár Löhe 1845-ben megvonta támogatását ettől a zsinattól a tanbeli különbségek miatt. Michiganben, Ohioban és Iowában számos evangélikus gyülekezetet Löhe misszionáriusai alapítottak vagy vezettek.

Löhe nem csak amerikai missziós tevékenysége miatt jelentős, Brazíliában, Ukrajnában, Ausztráliában és Új-Guineában is támogatta a missziós munkát.

A belföldi ügyek mellett a hazai szociális ügyekkel is foglalkozott. A vidéket járva világosan látta a hajadon és özvegy nők nehéz helyzetét és azt, hogy milyen kevés esélyük van megfelelő munkára vagy oktatásra. Az ő megsegítésükre szervezte meg 1849-ben az első Diakonissza Anyaházat. A ház szociális és oktatási tevékenység helyszíne lett, iskola, kórház és egyéb szociális szolgáltatások működtek benne. A diakonisszák cölibátusban és lelki-gazdasági közösségben éltek az anyaházban.

Löhe 1872. január 2-án halt meg Neuendettelsauban, hatvanhárom éves korában.

Diakóniai jelentősége, hatása

Tevékeny élete során öt kontinensen fejtette ki működését. Jelentős hatással volt a missziós munka alakulására.

Az általa alapított diakóniai központ az 1850-es évektől kezdve dinamikus fejlődésnek indult, s meghatározó jelentőségűvé vált mind nagyságában, mind küldetésében bajorországi, sőt németországi viszonylatban is. Mára Európa egyik legjelentősebb egyházi szeretetintézménye. Az anyaházat, kórházat, iskolákat, műhelyeket, konferencia-központot, sőt szállodát is magában foglaló nagy központnak jelenleg kiterjedt nemzetközi kapcsolatai vannak. Szorosan együttműködnek a magyar Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesülettel, valamint támogatják a magyar evangélikus egyház egészségügyi központtal kapcsolatos terveit.

Emlékezete

Az ő emlékének szentelték Iowa állam Dubuque nevű városában a Wartburg Teológiai Szeminárium kápolnáját, valamint az indianai Fort Wayne-ben a Concordia Teológiai Szeminárium akadémiai épületét.

Születésének kétszázadik évfordulóját nemzetközi kongresszus keretében ünnepelték meg február 20- 23. között az egyházak és a diakóniai intézmények. Az esemény helyszíne Fürth városa és Neuendettelsau volt, ahol Löhe sírja is található. A tanácskozáson egyebek mellett részt vett Günther Beckstein, a bajor miniszterelnök is. Az alkalmon a Fébé Egyesületet Taschner Erzsébet főnökasszony és Veperdi Zoltán lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyházat pedig dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke képviselte. Köszöntőjében az evangélikus egyház külügyekért felelős püspöke Löhe magyarországi örökségének jegyében a missziói és a diakóniai munka összekapcsolódásáról, valamint a bajor–magyar együttműködés további lehetőségeiről szólt.

Neuendettelsau  településen múzeum épült, amely Wilhelm Löhe életét és munkásságát mutatja be.

A segítő szolgálat példaképei az egyháztörténetben. Dr Korányi András oktatási segédanyaga, 19-22.old. Evangélikus Hittudományi Egyetem, Bp, 2019.

Idézetek

Legismertebb idézete a diakonissza jelmondat:

Mit szeretnék? Szeretnék szolgálni.
Kinek szeretnék szolgálni? Az Úristennek
nyomorultjaiban és szegényeiben.
És mi a jutalmam? Nem jutalomért vagy
háláért szolgálok, hanem hálából és szeretetből,
jutalmam, hogy tehetem. És ha közben elpusztulok?
Ha elpusztulok, hát elpusztulok, mondta Eszter,
pedig ő nem ismerte, akinek a kedvéért
én odavesznék és aki hagy megsemmisülni.
És ha közben megöregszem? Szívem zöldell, mint egy pálmafa
és az Úr fog kielégíteni kegyelmével és irgalmával.
Békességgel járok és semmiért nem aggódom.
(Löhe, W., 1873)

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Johann_Konrad_Wilhelm_L%C3%B6he

A segítő szolgálat példaképei az egyháztörténetben. Dr Korányi András oktatási segédanyaga, 19-22.old. Evangélikus Hittudományi Egyetem, Bp, 2019.