A fenti mondattal összegezte visszaemlékezését Dr. Kovács Károly a Kálvin János Református Idősek Otthonának lakója, a 10 évvel ezelőtt épült intézmény hálaadó ünnepségén. A Kálvin emlékévek zárását követően, július 21-én emlékeztek meg az otthon indulásáról. Budapest XII. kerületében, 30-45 négyzetméteres apartmanokkal épült meg 2004-ben a Kálvin János Református Idősek Otthona.
Köszöntőjében az elmúlt 10 évet egy emberi élet szakaszaihoz hasonlította Beszterczey András, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője, aki korábban egy évig az intézmény vezetője is volt. Megjegyezte, hogy a születés nem volt egyszerű, dackorszakkal is szembesültek, majd cseperedni kezdett és kiskamaszként is megmutatta sajátosságait az intézmény, de mindezt Isten szeme előtt és áldása alatt tette. „Miközben visszatekintünk a múltra, csendben hálaadással tesszük, a jövőre pedig reménységgel tekintünk. Isten oltalmába ajánljuk az intézményt, amely nem csak tagok közössége, hanem van feje, szíve és teste is. Hiszem, hogy Krisztus a feje és a szíve az intézménynek, a Szentlélek pedig a teste. Köszönet illeti a munkatársakat, a lakókat, akik bátorítottak, segítettek és imádkoztak a nehézségek idején is. Isten áldja az otthon életét!”
A 2009-ben kezdődött Kálvin emlékévek zárása néhány nappal ezelőtt történt meg – emlékeztetett Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. Ezen az évfordulón szólít meg a IV. Móz 8, amely az egyházvezető szerint az egyház hathatós működésére hívja fel a figyelmet. Kiemelte, hogy az ige az arany gyertyatartóról szól, amely világosságot ad, és amiről Jézus a Hegyibeszédben azt mondta, hogy ne rejtsük véka alá. Az arany lámpatartó emlékeztet bennünket arra, hogy Isten világossága a legszomorúbb helyzetekben is biztatást, bátorítást, támogatást ad. Ahogy ezeknek a lámpáknak fényleni kell, úgy az egyháznak is ez a feladata. A küldetés nem változik – hangsúlyozta Bölcskei Gusztáv, majd hozzátette, hogy soha ne feledjük el, hogy hova és mire rendeltettünk, hiszen ha azt betöltjük, azzal lesz tele a szívünk, hogy egyedül Istené a dicsőség (Soli Deo Gloria).
Czibere Károly szociális és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár köszöntőjét személyes vallomással kezdte: az elmúlt 10 évből 9 valamilyen módon kapcsolódik hozzá, hiszen korábban ő vezette a Szeretetszolgálati Irodát. Említése szerint a Kálvin kivételes intézmény az infrastruktúrát, hitéletet és szakmaiságot tekintve. „A kivételes intézmény azt jelenti, hogy példa a többi intézmény és a jogalkotás számára. Az a célunk, hogy az itt tapasztalható színvonal ne egyedi lehetőség legyen, hanem minél többen tudjanak hasonló körülmények között élni.” Az államtitkár elismerését fejezte ki az ellátás szakmaiságára nézve, illetve a gondozottak, lakók aktivitását is kiemelte, majd megjegyezte, hogy a kormányzat feladata az, hogy köszönetet nyilvánítson, folyamatos dialógust folytasson az egyházzal, valamint biztosítsa a tervezhetőséget a szolgálatok számára. Igei köszöntőjében a víz mellé ültetett fa szimbólumát említette, és Isten áldását kérte ahhoz, hogy a Kálvinban mindig az élő vízből táplálkozzon a szolgálat.
„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját” – ezzel az igével kért áldást intézményére Csikó Katalin a Kálvin János Református Idősek Otthonának vezetője, majd megköszönte az ünneplő közösség jelenlétét, a lakók és meghívott vendégek részvételét és a hálaadó alkalom során szolgáló Dunamelléki Református Kántorképző műsorát. Az ünnepség végén az elmúlt 10 év fényképeiből készült kiállításból ismerhették meg jobban a jelenlévők az otthon életét.
