Az Egyesült Nemzetek Szervezete 25 évvel ezelőtt nyilvánította december 3-át a fogyatékkal élők világnapjává, hogy felhívja az emberek figyelmét azokra a problémákra, melyek a betegség vagy baleset következtében fogyatékossá váltak mindennapjait terhelik. Idén a világnap egybeesett advent első vasárnapjával, amikor a Debreceni Református Nagytemplomban az Immánuel Otthon és Iskola gyermekei is szolgáltak.
A délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleti alkalmon megmutathatták az intézmény növendékei, hogy ők is képesek közvetíteni Isten Igéjét: az aznapra kijelölt bibliai igeszakaszt Besenyei Gréta olvasta fel a gyülekezet számára a Bírák könyvének 13. fejezetéből, majd az Immánuel Otthon fiatalja, Domokos Gergő imádságban vitte Isten színe elé hálaadását, amiért nap mint nap megtapasztalhatjuk azt, hogy Isten mindenkit egyformán szeret és értékesnek tart. Az intézmény kórusa énekszóval is megerősítette ezt a bizonyosságot: „Velünk van és semmi kétség, imáinkra Ő felel!”.
A Nagytemplomi Egyházközségben az adventi időszak 10 órás istentiszteleteinek témája a család, az első alkalom pedig A felkészületlen szülők kérdéskörét vizsgálta meg. Az igehirdetés szolgálatát Beszterczey András lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat Irodájának vezetője végezte. Prédikációjának egyik kulcsmondata a következő volt: a szüleim gyermeket akartak, engem Isten akart! Ahogyan ez a gondolat is közvetíti, minden ember egyszeri és megismételhetetlen, a szülőket pedig gondviselő sáfárként azzal a feladattal bízza meg, hogy őrizzék az Ő kincsét, és neveljék fel hitben és szeretetben a gyermekeiket.
Nagytiszteletű Úr igehirdetésében próbált irányt mutatni, hogy mindannyian felkészült szülőkként tudjuk várni és nevelni gyermekeinket. Ahogyan elmondta, a gyermekneveléskor a szívet kell célba venni, a lelket ápolni kell, és azután már nem lehet különbséget tenni egészséges vagy fogyatékkal élő között. Ugyanis ha a szív a helyén van, onnantól kezdve már csak egy dologra vágyik az ember: hogy valaki szeresse.
Az igehirdetést követően a gyülekezet tagjai együtt lehettek az úrvacsorai közösségben az Immánuel Otthon konfirmált fiataljaival, valamint a debreceni Siketek és Nagyothallók Intézetének tagjaival, így még tovább erősödhetett minden résztvevőben ez a csodálatos bizonyosság: Krisztusban mind egyek vagyunk.
Lucski Zsófia
