„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve…”
A borsodgeszti Szivárvány Református Idősek Otthona húsz éves fennállását ünnepelte május 6-án. A hálaadó alkalom istentisztelettel kezdődött a református templomban. Az intézményvezető lelkipásztor a szeretetotthon vezérigéje által hirdette az igét. A prédikáció kulcskérdésére alapján – Kihez mehetünk, amikor megfáradunk? – három válasz fejtett ki az igehirdető.
Elsőként: Ahhoz, aki előbb közénk jött. Amikor Jézus megszületett, a mennyek teljes dicsőségét hagyta ott, s lett a bűn kivételével mindenben olyan, mint mi. A böjt végén megéhezett, éppúgy, mint mi, amikor nem eszünk. Mély álmot aludt, melyből nem a tomboló vihar ébresztette föl, hanem az aggodalmaskodó tanítványok. És gyászolt is, amikor Lázárt siratta – hasonlóan, mint mi, ha valakit elveszítünk. Szenvedése közt lelkében tusakodott, verejtéke a Gecsemáné kert köveire hullott. Jézus úgy hív, hogy mindez előtt a mi utunkat „Ecce homo!” („Íme az ember!”) megjárta. Sokat tesz a kitaposott út. A közeli ismerős tapasztalatból elmondott véleménye, mondjuk egy idősek otthonáról. Megesik Borsodgeszten, hogy olyan ellátott választja otthonául, akinek már ott volt, esetleg van a testére, vagy más rokona. Érkezik a családtag is, mert már van tapasztalat. Jézus úgy hív, hogy előtte Ő a mi utunkat járta. Nem mintha enélkül nem ismert volna minket Isten, mi viszont így láthattuk meg az Urat igazán. Mert aki látja Jézust, az látja az Atyát is.
Másodjára: Ahhoz a Jézushoz mehetünk, akihez a vak bátran kiálthatott, annak ellenére is, hogy közben a tanítványok csitítani igyekeztek. „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Akinek a ruhája szegélyét a beteg asszony a gyógyulás reményben érintette meg. Egyiket és másikat is hite megtartotta. Ézsaiás szerint az ifjak is elfáradnak és a legkiválóbbak is megbotlanak, de akik az Úrban bíznak, azok meg is újulnak. Vezérigénk megtanít minket ebben remélni. Van mélység, de van magasság is. És van, hogy az ember elfárad, de ereje meg is újulhat.
Harmadjára pedig: Az a Jézus hív, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Váltsága az embernek ebben van. Üdvöt magunknak nem szerezhettünk, így megszerezte azt helyettünk, de nekünk Jézus.
Elhangzott továbbá az igehirdetésben, hogy bár két évtized egy intézmény életében nem olyan sok, ám máris az, ha arra gondolunk, hányszor jelentett Borsodgeszt megoldást időseknek. Ezeknek a megoldásoknak színfoltja, hogy a falu távol van a világ zajától – vagy legalábbis 4 km-re attól (ennyi a bekötő út hossza). Több lakószoba ablaka a templomra néz, a torony az otthon udvaráról szemlélve az intézmény felé emelkedik. Történeteket vés a szívekre egy-egy szál tulipán is, mert az ott élők és dolgozók eszébe juttatja azt az egykori idős asszonyt, aki beköltözése során magával hozta a virághagymáit is.
Az istentisztelet után az ünnepség az idősek otthona kertjében folytatódott. Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója Dániel könyvének egy történetével köszöntötte a jelenlévőket. A király szolgálatába kerülő ifjak döntéséről szólt, akik készek voltak arra, zöldségen és vízen éljenek, ám mindennek ellenére szebbnek és kövérebbnek látszottak, mint azok, akik a király ételéből ettek.
Az intézmény működésének értékelése nemcsak két évtizedet ölelt fel. A jelenlévők megtudták, hogy az egyfelekezetű református falu gyülekezete 1885-ben új iskolát épített, 1892-ben pedig új tanítói szolgálati házat. Ezekben az épületekben működik ma az idősek otthona. Az első arculat máig domináns: a folyosót leszámítva az ablakok még körben eredetiek. Megemlítésre került Vályi Gábor neve, aki egykor ezt az otthont megálmodta. Úgy vélte, jó lenne Borsodgesztre egy bentlakásos intézmény, mely munkát biztosítana a falubelieknek, szükség esetén pedig ellátást a rászoruló helyi időseknek. A fenntartást nyolc évig az önkormányzat végezte, immár tizenkét éve pedig a református egyház.
Húsz év alatt 134 intézményi felvétel történt. Az ellátási terület az ország egésze, ám jelentkezés és felvétel többnyire a régióból történik, tehát a Mezőkövesd és Miskolc közötti településekről. Természetesen – tisztelve ezzel az alapítók gondolatát – a borsodgeszti jelentkezőket soron kívül fogadja az intézmény. Az idősek otthona fennállása óta így összesen 19 borsodgeszti idősnek tudott szinte azonnali ellátást nyújtani. A jelenlegi lakók közül a legidősebb 94 éves, a legrégebben beköltözött ellátottnak immár 11 éve otthona az intézmény. A műsor, mellyel a lakók készültek, három dicséret volt. Ezek közül a harmadikat – „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…” – néhány sor után szinte a teljes hálaadó közösség együtt énekelte az otthon ellátottjaival.
Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkertület püspöke és Gordos Attila, az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese egyaránt azt hangsúlyozta, hogy a diakónia, mint az igaz egyház egyik ismertetőjegye, mennyire nélkülözhetetlen, s így milyen nagy szükség van a szeretetotthonokra. Tóth Lajos Zoltán Borsodgeszt polgármestereként kifejezte örömét, hogy sok nehézség ellenére, de Borsodgeszt szociális intézménye húsz év elteltével is működhet, s reménység szerint további kerek évfordulókat is megünnepelhet. A köszöntéseket az egyik ellátott lányának, Gáspárné Molnár Mártának a gondolatai zárták. Elmondta, milyen sokat jelentett számukra, hogy családias intézményt sikerült választaniuk, illetve azt, miként lett valóban otthonná édesanyja számára Borsodgeszt.
Végül egy rövid előadással ért véget az ünnepség. Borsodgeszten a XX. században sok kézihímzésű terítő, ünnepi viselet készült. A néprajzkutatásban járatos Kmeth Jolán tizenkét éve költözött a településre, s a falu múltját-jelenét megszeretve, egy nagy volumenű gyűjtést végzett a helyiek kézimunkájának felderítésében. Munkáját könyvbe foglalta, címe: „Hazavágyom csendes kis falumba.” Ebből a könyvből szemezve beszélt többek között azoknak az idős asszonyoknak a hímzéseiről is, akik idős éveiket éppen az ünneplő, hálát adó idősek otthonában élték.
A közös szeretetvendégség lehetőséget adott arra, hogy az ünnepséget követően a jelenlévők kötetlenül beszélgethessenek egymással. Egy kicsi falu életében nagy dolog egy idősek otthona. Kedves volt az Úr előtt, hogy az intézményes diakóniában Borsodgeszten szolgálat lehessen. Legyen mindezért Istennek hála.
