Teológus, gyógypedagógus, verselő költő, akinek az időtálló tanításaiból máig táplálkoznak gondozottai, volt munkatársai – így idézte fel a 25 évvel ezelőtt elhunyt Juhász Zsófia alakját Naftz Katalin intézményvezető. Leghosszabb szolgálati helyén, Őrbottyánban és szülőfalujában, Jászkiséren is megemlékeztek a karizmatikus segítő halálának évfordulójáról.
Az Őrszentmiklósi Református Templom adott otthont a június 8-i megemlékezésnek, amelyet koszorúzás követett a Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban, Jászkiséren pedig június 12-én emlékszobát avattak a település szülöttének tiszteletére, 24-én pedig a jászkiséri temetőben koszorúzták meg sírját.
Az ünnepi istentiszteleten a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon intézményi lelkésze Csőri-Czinkos Gergő arra figyelmeztetett, hogy amit teszünk, önmagában semmi lehet, de Isten kezébe helyezve áldássá válhat. Mint mondta: „mindenki más küldetést kap, másban a legjobb. Minden nagy személyiségnek az az erénye, hogy nem önmagára mutat. Zsó néni is azt mondta, hogy elsősorban Jézus Krisztusra kell figyelni”. Beszterczey András, a Szeretetszolgálati Iroda vezetője is a „felfelé mutatásról” beszélt. Az irodavezető úgy fogalmazott, hogy mi emberek a lélek templomai lehetünk. A templom tornyai is az ég felé mutatnak, mi is így tehetünk. „A karizmatikus ember tudja, hogy amije van, azért nem tett semmit. Az ajándék. Most azért adunk hálát, hogy Isten munkálkodott az ő megajándékozott, karizmatikus szolgálóján keresztül.” Derencsényi Zsuzsanna diakóniai előadó személyesen is ismerte Juhász Zsòfiàt, aki vèleménye szerint nemcsak vallotta, hanem meg is élte a hit ès a cselekedetek egységèt. Jòl mutatja gondolkozàsmòdjàt az alàbbi verse:
“Hogy fèny legyek – így adtàl erőt,
Kedvet – az egeket verőt,
Adtál… adtál… ò adtàl sokat –
Hogy èn tegyek gazdaggà màsokat.”
Győri Zsòfia az Immànuel Otthon vezetője Juhàsz Zsòfia keresztlànyakènt idèzte fel az intèzmènyvezető alakjàt, akiről azt mondtàk, hogy a vele valò talàlkozàst nem lehet elfelejteni. Zsò nèni egèsz valòjàban jelen volt az intèzmèny falain belül ès kívül is. Győri Zsòfia összegzèskènt azt mondta, hogy “megajàndèkozott, ajàndékozò, egész életet èlő emberre emlèkezünk”. Szabò Gàbor Ferencnè diakònus, Zsò nèni egykori munkatàrsa arra emlèkezett, hogy Juhàsz Zsòfia olyan tűzzel beszèlt, hogy màsokat is làngra tudott lobbantani. Ez nem lehetett véletlen, hiszen csodàlatosnak ès különös ajàndèknak tartotta, hogy Istennek van szava hozzà. A legnagyobb kincs volt szàmàra Isten Igèje, ezt is adta tovàbb. Èletèben nem vàlt külön az igehirdetès ès a diakònia.
Juhász Zsófia leszármazottai hűségesen őrzik a diakonissza emlékét. A jászkiséri Csete Balázs helytörténeti gyűjtemény történelmi emlékszobájának református falán egy háromdarabos emlékívet helyeztek el tablóként, hogy az utókor számára méltó emléket állítsanak a 25 évvel ezelőtt elhunyt református szolgálónak. Az átadáskor a Búzavirág Népdalkör ajándékozta meg a előadásával a résztvevőket. Az emlékívből a Református Kollégium Könyvtárának is adományoztak egy példányt. A diakonissza halálának évfordulóján az emlékezők ellátogattak Juhász Zsófia jászkiséri sírjához, ahol a hozzátartozók mellett a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény munkatársai és lakói is részt vettek, valamint az intézmény névadójának egyik versével emlékeztek, majd Jászkisér Város vezetői és a jelenlévők egy-egy virágot helyeztek el Juhász Zsófia sírján. Nemes György Juhász Zsófia keresztfia időt és energiát nem kímélve fáradozik azon, hogy a keresztgyermekekkel együtt szeretett hozzátartozójuk emlékét méltóképp őrizzék, és minél több helyen bemutassák Juhász Zsófia munkásságát. Örömmel tudatta az emlékezőkkel azt is, hogy megjelent Nemesné Juhász Eszter-Ötvös László kézirata, Juhász Zsófia emlékezete, Könnyeink fénnyé válnak című könyvének a második kiadása. Keresztfia így emlékezett Juhász Zsófiára: „vállára vette mások terheit és cipelte. Ha valaki terhet hordoz, az oszlop emberré válik. Juhász Zsófia a Szeretetszolgálat mindenese volt. Az Ige szerelmeseként tevékenykedett és hirdette azt. Tudós, tiszteletes, gyógypedagógus, diakónus, költő volt egy személyben. Költői mélységű kedves szavait a gyógyítás eszközévé változtatta a kegyelem Ura”.
Nemes György, Kőrösi-Gilicze Réka
