Van, aki már repetázott, de van, aki még csak érkezik ottlétünkkor a budapesti Szilágyi Dezső téri református templomhoz, hogy egy adag meleg levest, vagy forró teát vegyen magához a hidegben. Január 23-án a rászorulóknak szervezett étel- és ruhaosztást a Budai Gyülekezet a Magyar Református Szeretetszolgálattal közösen.
„A nagy hidegben egy forró ital vagy egy tál meleg étel életmentő lehet, a védő öltözetről nem is beszélve. Elsősorban a téli holmik, a kabátok, a sapkák és a kesztyűk, valamint alsóneműk közül válogathattak a hajléktalanok, hiszen előzetes jelzések alapján erre van a legnagyobb szükségük. Emellett immunerősítő vitaminokat is osztottunk és gyümölcsöket is adtunk elvitelre” — mondja Pál Sándor az MRSZ kuratóriumi elnöke.
A Szeretetszolgálat fontosnak tartja, hogy rendszeresen segítsen és az ünnepek után is kellő figyelmet fordítson az elesettekre. „Nem mindenki hajléktalan. Van, aki itt és más hasonló alkalmakon étkezik, hogy ki tudja fizetni a rezsijét. Sajnos egyre több a lecsúszott egzisztenciájú ember, akinek minden fillér számít” — panaszolja az elnök.
Győző félhajléktalannak nevezi magát, mivel fedél van a feje fölött, amiért rendszeresen fizet. „Van egy kis saját helyem, ahol meghúzhatom magam, csak az ingyen ételekért kell sorba állnom. Önkormányzati segélyből élek, abból nem futja mindenre, de még elvegetálok így egy darabig. Állástalan, egykori sofőr vagyok, már nem lenne sok hátra a nyugdíjig, de ötvenhét évesen már nagyon nehéz új munkahelyet találni. Ezért vagyok rászorulva az egyházra és más karitatív szervezetekre” — meséli el jelenlegi helyzetét Győző, aki már visszatérő vendége a Szeretetszolgálatnak. Decemberben a Blaha Lujza téren is ott volt. Mint megtudjuk tőle, itt biztosított a finom étel. Most is nagyon ízlett neki a babgulyás, és ami még ugyanolyan lényeges, jó szavakat is kapott.
„Ha meghallgatom egy másik hajléktalan baját, addig az enyémet el is felejtem, nem az lesz fontos. Időnként olyan történeteket hallok, hogy azt mondom, nekem nincs is bajom. Ettől az ő gondja nem válik az enyémmé, de segítettem neki is, meg magamnak is” — árulja el István, akiről nem is gondolnánk, hogy hajléktalan, pedig már tizenöt éve az utcán él. Mindig tudja, melyik menhelyre érdemes menni, de azért úgy látja, jó, ha van az embernek egy fix, megszokott helye. „Itt is kialakul ám a ragaszkodás! Ahol most alszom, kapok képzést, szállást és ételt. Kell ennél több?” — kérdezi, miközben szedi a szemetet, az üres műanyag tálakat, kanalakat, poharakat egy zsákba. Így akarja meghálálni az ebédet. Nem bírja ki, hogy viszonzás nélkül hagyja ott a szervezőket. Végül a vacsorájára való kenyérrel és egy adag gyümölccsel távozik.
„Súlyos sorskérdések is előkerülnek, amikre mindig türelemmel kell válaszolnunk. Az előbb egy fiatal gyermeket váró pár fordult hozzánk. El kell tudnunk hordozni a személyes tragédiákat. Mégis azt mondom, ez itt elsősorban a kezek evangéliumának a helye, a megcselekedett hité” — mondja Csenki Zsuzsanna, a Budai Gyülekezet presbitere, diakóniai gondnoka.
A Szeretetszolgálat és a Budai Gyülekezet együttműködésének ez a negyedik közös, hasonló téli akciója. A gyülekezet fontosnak tartja, hogy együtt szolgáljanak. Tapasztalatból tudják, hogy az MRSZ-en keresztül sokkal több rászorulóhoz jut el az ételosztás híre. Ezúttal több mint háromszáz adag leves fogyott el, utánrendelni is kellett.
Teaosztást a gyülekezet telente többször is tart, hiszen az sokkal kevesebb szervezést igényel. Csenki Zsuzsanna szerint ezek az akciók azt a célt is szolgálják, hogy bemutassák a református hajléktalan missziót, megismertessék a fedél nélküli emberekkel azt, hova tudnak fordulni hosszabb távú megoldásért, kik tudnak nekik lelkileg is segíteni.
A krízishelyzetben lévők megsegítésére lehetőség van a Szeretetszolgálat adományvonalán keresztül is: a 13600-as telefonszám 66-os kódjának hívásával 250 forinttal támogathatják a nélkülözőket.
