Gyereknapot tartottak Cegléden a Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthonban, ahol közel kétszázan vettek részt a színes programokon.
Stummerné Nagy Ágnes lelkipásztor áhítatával kezdődött meg a gyermeknapi ünnepség Cegléden, aki az etióp kincstárnok megtéréséről (ApCsel 8,26-38) beszélt az egybegyűlteknek. Elmondta, „attól, hogy egy út névtelen, attól, hogy járatlan, még nem biztos, hogy járhatatlan. Hányszor indultunk egy névtelen útnak, hányszor vettük a fáradságot, volt szent elhatározás, lánglélek, s aztán be tudtuk járni Isten segítségével ezt az utat?! Mert ahol engedelmesség van, ott van a szeretet, s ahol szeretet van, ott a többit már az Úristen kiparancsolja.”
Az alkalom kapcsán egy lelkipásztor történetét hozta fel, aki a parókia környékét gyomlálgatta, s a gyomot kosárba gyűjtötte, mikor elé állt egy ember azzal, hogy ő semmire nem emlékszik a Bibliából vagy amiről a lelkész korábban mesélt neki. Amaz arra kérte, hozzon neki vizet a kosárban. „De hiszen ez lyukas” – döbbent meg a kérésen az ember, de a lelkész nem engedett. Hiába próbálkozott háromszor is a férfi, a víz persze kifolyt. „Látod, lehet, hogy kifolyt a kosárból a víz, de megtisztította a kosár belsejét, amit a gyomnövények összesaraztak” – magyarázta a lelkipásztor. Stummerné Nagy Ágnes elmondta, hogy mikor halljuk Isten igéjét, mikor szívünk három csatornáján át- és átzuhog, talán észre sem vesszük, hogy közben tisztul a szívünk. S az ilyen alkalmaknak, mint a gyereknap, ha idővel már csak homályos emlékei maradnak is meg, szintén ezt a célt szolgálják.
Az áhítatot követően a ceglédi otthon és a meghívott intézmények gondozottjainak előadásai következtek: fellépett az abonyi és inárcsi Speciális Otthon, a Kőris Otthon, a MÁON Református Szeretetotthon, a Magdaléneum Fogyatékosok Református Ápoló-gondozó Otthona és a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény. „Napsugár, ha süt, / esőcsepp pereg, / nézz fel a magasba, / nyisd ki jól a szemed: / csodát látsz, gyönyörűt, / hétszín szalagot / hétszínű szivárvány / tündököl, ragyog” – hangzott a szavalat, s talán ez az Osvát Erzsébet vers hozta meg a kedvét a napnak is, hogy elűzze az esőfelhőket, s a kezdeti csepergős idő után sugaraival ajándékozza meg a gyereknap résztvevőit.
A csodás versek, táncok és énekek meghozták a hangulatot is, és a „Legyetek jók, ha tudtok”-ot pedig már mindenki fennhangon énekelte, s néha már elbizonytalanodott az ember, vajon a színpadon vagy a közönség soraiban éneklők, táncolók élvezik jobban a különleges alkalmat. Nagy derültséget okozott a MÁON Református Szeretetotthon műsora, ők egy igazán különleges cirkuszi produkcióval készültek, ahol volt például talajon végzett kötéltánc, de Eötvös Gáborra is emlékezhettünk a „Van másik” produkció keretében. Nem kis vidámságot hozott Rolando bűvész sem a kalapjában, aki ugyan a piros labdák többszörözését alkalmi segítőtársaival megmutatta a résztvevőknek, legnagyobb bánatára ugyanez a mutatvány húszezresekkel már nem működik. De volt még bohóc, arcfestés és kézműves foglalkozás is.
Ahogy Stummerné Nagy Ágnes mondta, „aki hálával tekint vissza az élete egy részére, az tud boldogan előre tekinteni”. S a mostani alkalomért valóban hálásak lehettek, akik ott voltak – tekintsenek hát boldogan előre.
