A Nagyberegi Református Líceum tanárai és diákjai minden évben önkéntesként szolgálnak a Dunaalmási Református Szeretetotthonban, ahol a szeretet otthon van. Idén 18-an érkeztek a sérülteket ellátó intézménybe. A lányok a mindennapi feladatokban álltak helyt, a fiúknak a bontás munkálatai jutottak.
Az első néhány pillanatban nem tűnik olyan nehéznek felemelni a majd’ két kilós kalapácsot, és lesújtani vele az omladozó csempére, düledező falra. Néhány óra után azonban kiderül: a kalapács kemény fából készült nyele bizony erősebb, mint a tenyerünk… és az a két kiló – szinte ólom súlyú. Beszélgetni nincs idő és nem is lehet, hiszen az ütések visszhangja percekig ott cseng fülünkben…
Hollandiai és magyarországi adományok felajánlásokból vált lehetővé, hogy a felújítás elkezdődjön. Minden egyes kalapácsütés közelebb visz minket ahhoz, hogy október derekán 16 fiú boldogan vegye majd birtokba a felújított lakrészt. Közben pihenünk, és a bontás képeit mutatjuk lakóinknak. Valahol lelkük mélyén talán érzik: nekik épül, nekik szépül Dunaalmás.
Altatóra nincs szükségünk. Még altató dalra sem. Kezünk, és lábunk, amit Isten adott, amivel lépcsőzünk, hordjuk a téglákat, amivel kezünkben tarjuk, tarthatjuk a szerszámokat… fáradtan pihen el a nap végén.
Senki nem tudja, mi és hogyan lesz jövőre. De most itt lehetünk, most itt tehetünk valamit egymásért, egy valaki másért… a szeretetotthon 16 lakójáért… s ez számunkra mindennél többet ér.
