A május 21-i évfordulóhoz közeledve, a Református Szeretetszolgálat hétkezdő áhítatán, majd azt követően egy koszorúzáson emlékeztünk meg a diakonisszák szolgálatáról és a Filadelfia Diakonissza Anyaház (Intézet) történetéről. Derencsényi Zsuzsanna nyugalmazott intézményvezető igei bizonyságtételét követően felelevenítette a diakonisszákkal kapcsolatos emlékeit, ezt követően dr. Velkey György az MRE Bethesda Kórház igazgatója és Czibere Károly a Református Szeretetszolgálat főigazgatója megkoszorúzta a Filadelfia Diakonissza Anyaház emléktábláját.
Csanády Andrásné Dr. Bodoky Ágnes soraival emlékezünk
Most egy rövid történeti összefoglalással emlékezünk a Filadelfia Diakonissza Anyaház történetére. A történet részletesebb leírása: Bodoky Richárd: Az Anyaházi Diakónia az Egyházban, Sylvester nyomda, 1942, című könyvében és a Kósa László szerkesztette Reformátusok Budapesten I.-II. köteteiben, Argumentum kiadó, 2006. található
A Filadelfia rövid története
A diakonisszaszolgálat Magyarországon a régi Bethesdában indult meg. A kezdetben hat ágyas kórházat a skót és német belmissziós munkák hatására a német Református Leányegyház keretében, Dr. Bakodi Tivadar orvos professzor, Kőnig Rudolf lelkész és Biberauer Tivadar vasúti mérnök hozták létre, ahol 1866-tól két kaiserswerthi német diakonissza végezte munkáját. Az 1866-ban, a Rózsa utcában alapított kórház 1871-ben került ki a Városligetbe arra a helyre, ahol ma is fennáll. A Bethesdában végzett német diakonisszaképzés azonban nem volt fenntartható. Három évtized elteltével nyilvánvalóvá lett, hogy nagy szükség van nem csak a Bethesda kórház magyarrá tételére, de egy magyar diakonissza anyaház szervezésére is. A kórházban nélkülözhetetlenné vált egy németül is jól beszélő magyar lelkész, így esett a választás Biberauer Richárdra. Valamivel később Dr. Szabó Aladár református lelkész, az egyházi ébredés kimagasló egyénisége a magyar diakonissza anyaház szervezésére is Biberauer Richárd hitoktatót kérte fel. Biberauer Richárd tanulmányozva a külföldi diakonissza anyaházakat Bernben megismerte Vischer Mártát, aki ott a diakonisszaképző tanfolyamon tanított és 1901-ben házasságot kötött vele. 1903. május 21.-én, áldozócsütörtökön a Biberauer házaspár lakásának harmadik szobájában megalakították a Filadelfia Diakonissza Szövetséget. Biberauer Tivadarnak a diakonisszamunka javára tett első adományából, szűk családi körben kezdi meg munkáját az első magyar diakonissza anyaház. A kis magyar anyaház fiatal testvérei először csak tanultak és készültek szolgálatukra s közben gyülekezeti körben végeztek családlátogatást és iratmissziót.
„Az Isten igéjéből vett Filadelfia névvel egyfelől azt óhajtották kifejezni, hogy diakonisszaszövetségük éppoly szegény és gyarló és tehetetlen volt, mint az a Filadelfiának nevezett régi kisázsiai gyülekezet, másfelől azonban hirdetni akarták e névvel, hogy a filadelfiabeli gyülekezetnek adott isteni ígéretet, az – íme nyitott ajtót adtam elődbe ígéretét – hit által magukévá tették, egyedül az Úrban vetik reménységüket, tőle várnak erőt, sikert és segítséget” (Jelentés a F.D. munkájáról, 1906-1908).
1903-ban a német református leányegyház felkéri Biberauer Richárdot, hogy a Filadelfia diakonisszáival együtt vigyék tovább a Bethesda, időközben diakonisszák nélkül ellehetetlenedett munkáját. A továbbiakban a Filadelfia Diakonissza Anyaház és a Bethesda Kórház két egymást feltételező intézményként fejlődött. A Bethesda Kórháznak szüksége volt a diakonisszák munkájára és a Diakonissza Anyaháznak szüksége volt a Bethesdára, mint a testvérek egészségügyi kiképzésének intézményére. Mindkét intézmény létesítése és fejlesztése komoly beruházásokat tett szükségessé, ezeket jórészt a Biberauer család vagyonából valósították meg. 1908-ban kezdi meg a Filadelfia az árvaházi munkát. 1909-ben sikerült a Filadelfia Diakonissza (akkor már) Egyletnek a munkájához nélkülözhetetlen Bethesdát megvásárolnia. 1912-ben már húszon felül van a diakonisszák száma. Az Intézet vezetőinek a minduntalan kiújuló súlyos belső és külső küzdelmek közepette kellett a megkezdett szolgálat útján előrehaladniuk. 1914-ben valósulhatott meg a különálló diakonissza anyaház létesítése a kórház melletti ingatlan megvásárlása segítségével. Az első világháború kitörése, a háború és proletárdiktatúra eseményei közepette a magyar belmisszió fejlődésének ellentmondásai is súlyosan megterhelik a Filadelfia vezetőinek és diakonisszáinak életét és munkáját. Betegségek, járványok, tűzvész és az állandóan megismétlődő külső támadások közepette azonban az Isten mindig továbbsegítette a munkát. Nagyon jelentékeny az a külföldi támogatás, amiben a Filadelfia újra és újra részesült. 1927 elején is egy ilyen segítség tette lehetővé az Anyaház további ingatlanokkal való bővítését. A diakonisszák munkájában egyre nagyobb hangsúlyt kapott a gyülekezeti munkában való részvétel. 1928-ban a Filadelfia telkén épül meg az egyházi sajtó nyomdájának, a Sylvester nyomdának az épülete. E vállalkozás azonban 1931-ben csődbe került, súlyos terheket rakva az akkor már egyre gyengülő egészségű Biberauer Richárdékra és a velük minden gondot együtt hordozó Czeglédy Sándorra, az egyesület elnökére. A Filadelfia telek eladással szanálta a vállalkozást, de ezúton egyben kibővítette a Diakonissza Anyaház lakóterületét is.
Egy 1932-től létesített újabb lelkészi állás segítségével ifj. Biberauer Richárd és felesége Zombory Ágnes is bekapcsolódtak az intézmény munkájába. 1936-ban Péter János vette át a korábban Ivanyos Lajos által betöltött intézeti lelkészi munkakört. 1936-ban a diakonisszák száma kilencvenhatra emelkedett. 1937 áprilisában az Egyesület Leányfalun testvérüdülő céljaira megfelelő ingatlant vásárolt. Dr. Ravasz László püspöksége idején a diakonissza munka egyre szervesebben kapcsolódott össze a Református Egyház életével. 1938-ban a Filadelfia Diakonissza Egyesület alapítvánnyá vált és a Dunamelléki Református Egyházkerület gondozásába ment át. 1939. január 12.-én idős Biberauer Richárd elhunyt. A fiatal vezetőkre, Biberauer (később Bodoky) Richárdra és feleségére Zombory Ágnesre, valamint Péter Jánosra és feleségére Czeglédy Margitra nehéz örökség maradt. A legnagyobb magyar belmissziói intézmény munkáját akkor bízta rájuk az Isten, amikor küszöbön állott a második világháború. 1941-ben a Bethesda fennállásának 75 éves jubileumi ünnepségén az Alapítvány hálaadással tekinthetett vissza az intézmény valóban „csodálatos történetére”. A második világháború idején a Bethesda a politikai és faji üldözések áldozatainak menedéke volt. A diakonisszák és vezetőik hősiesen helytálltak a nehéz időkben. Az Alapítvány szinte minden intézménye túlélte a háborút. A háború után megindult az intézmények újjáépítésének munkája, ekkor a szeretetintézményekre (árvaházakra, csecsemőotthonokra stb.) nagyobb szükség volt, mint valaha.
1948-ban Dr. Bodoky Richárd, mint a Magyar Diakonissza Intézetek Ökuménikus Szövetségének elnöke a Református Egyetemes Konventtől azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki Diakonisszaházak alapszabályát és munkálja ki a Református Egyház vezetése és védelme mellett egy új típusú szeretetszolgálat koncepcióját.
1949-ben Magyarországon bekövetkezett a politikai fordulat. 1950-ben megkezdődött a katolikus rendházak feloszlatása. Az államosítások következtében a Lorántffy Diakonissza Anyaház elvesztette anyagi bázisát és így a Református Egyház egyesítette a Filadelfiával.
- július 8.-án az egyházi vezetés határozatot hozott arról, hogy november 30.-ig valamennyi diakonissza anyaházat fel kell oszlatni.
- május 12.-én, a Filadelfia Diakonissza-intézeti Alapítvány megszüntetésekor, a törvénytelen eljárás megoldásaképpen, a Filadelfia minden ingatlan vagyona a Református Egyház négy Egyházkerülete osztatlan közös tulajdonába került. A Bethesda kórház 1953-ban lett állami tulajdon.
A civil ruhát öltött diakonisszák a Filadelfia feloszlatását követően részben a Református Egyházhoz tartozó intézményekben, öreg-otthonokban és fogyatékos-otthonokban dolgoztak, részben pedig állami kórházakban helyezkedtek el. Bár a volt diakonisszákat politikailag megbízhatatlannak tekintették és elvárták tőlük, hogy vallásos befolyást ne gyakoroljanak, hitük áldozatos munkájukon keresztül nyilvánult meg és ez a legtöbb munkahelyen megbecsülést szerzett a számukra. Képzettségük és megbízhatóságuk keresett munkatársakká tette őket. Ennek ellenére megváltozott életükben sok nehézséggel, nem egyszer megaláztatásokkal szembesültek. Az 1956-os események után, amikor lassan enyhülni kezdett a politikai légkör Dr. Bodoky Richárd felelevenítette kapcsolatait a külföldi diakonisszaházakkal és így az ő segítségükkel csendesen újraéledt, a tulajdonképpen mindvégig fennmaradt lelki közösség. A diakonisszák élték civil sorsukat, de szolgáltak tovább. Az évtizedek múlásával egyre többeket ragadt el már közülük a halál, de mindvégig megmaradt közöttük az egymást segítő szolgáló szeretet.
Dr. Bodoky Richárd magas kora (81 éve) ellenére, mihelyt erre a törvényes lehetőség megszületett ismét létrehozta a Filadelfia Diakonissza Egyesületet. A Fővárosi Bíróság az Egyesületet az 1989. évi II. törvény 15. §-ának /1/ bekezdése alapján 1990. április 17.-én 1713. sorszámmal bejegyezte. 1992. január 17.-én a Magyarországi Református Egyház, a Filadelfia Egyesület és Svájci Diakonissza Anyaházak Konferenciája, mint alapítók összejöttek az 50 évvel korábban törvénytelenül felszámolt egykori Filadelfia Diakonissza-intézeti Alapítvány helyreállítása céljából egy új alapítvány Alapító Okiratának aláírására. Az Alapítvány bejegyzése, többszöri módosítást követően 1994. február 7.-én történt meg, azonban az akkori egyházi vezetés ellenérdekeltsége következtében az alapítvány működési feltételei nem valósultak meg. Dr. Bodoky Richárd 1996. január 9.-én bekövetkezett halálát követően az alapítványt fel kellett számolni. A Filadelfia Diakonissza Egyesület azonban tovább folytatta munkáját.
