A Református Szeretetszolgálat idén is megszervezte az Intézményi Lelkészi Csendesnapokat Balatonszárszón. A rendezvény célja, hogy a magyarországi diakóniai intézményekben szolgáló lelkipásztorok találkozzanak, egymás hite által erősödjenek, az intézményi lelkészi szolgálat dilemmáiról, kihívásairól beszélgessenek.
A nyitó áhítatot Fejér István, a kutasi református gyülekezet lelkésze tartotta az ApCsel 9,10-20 alapján. Ezt követően Kovács József, a Református Szeretetszolgálat hitéleti főigazgató-helyettese köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a diakóniai intézményi lelkészek szolgálata sok szempontból különleges. Ezért is fontos, hogy újra és újra rátekintsenek a saját hivatásukra. Hogy ezt egy közösségben tudják megtenni egy csendesnapon, az sok plusz erőt tud adni a feladatokhoz.
A nap további részében csoportos műhelyfoglalkozások követték egymást, melyet Pásztor-Dudinszky Éva és Szakács Gergely pápai lelkipásztorok vezettek. A kiscsoportokban a lelkészek olyan kérdésekre keresték és adták meg a választ, mint: kinek tartom magam? Kinek tartanak a munkatársaim? Kinek tart az intézményvezetőm? Kinek tartanak a gondozottak?
Este Visky András Kossuth-díjas író érkezett a közösséghez egy beszélgetésre.
A második nap kezdetén Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója köszöntötte a lelkipásztorokat. Az 1Kor 9,16-18 alapján beszélt arról, hogy bár a lelkészek meglehetősen sokféle szolgálatot végeznek a diakóniai intézményekben, mégis a mainál sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkatársak evangelizálására és lelkigondozására, mert ez az egyik legfontosabb tényezője az intézmény krisztusi lelkületének.
Az ezt követő beszélgetésben kiváló, a későbbi munkát támogató gondolatokkal, hozzászólásokkal lettek gazdagabbak a résztvevők. A közös ebédet követően a lelkipásztorok lélekben töltődve, hálatelt szívvel indulhattak haza az ország minden tájára.
