„A szociális szakma megújulásának lehetősége az utolsó utáni pillanatban van” – mondta el Czibere Károly a „Szociális szolgáltatások működtetésének aktuális kérdései” címmel szervezett szakmai tanácskozáson, melyet a Magyar Református Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezett a szociális szakma képviselői számára.
„Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” (ApCsel 4,34) – idézte a Bibliát Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetője elmondva, hogy a hiteles egyházi szerepvállalásnak része kell legyen az, hogy az egyházak nem zárkóznak be intézményrendszereikbe, hanem kinyújtják kezeiket és együttgondolkodásra hívjál azokat, akik tudnak és akarnak szakmai dilemmákról beszélgetni. A szakmában dolgozók megbecsülésének ez az egyik legfontosabb eszköze: fórumot teremteni a gazdag szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek számára, és ezáltal gyarapítani, nem pedig amortizálódni hagyni szakmai tudástőkét.
Nyitrai Imre, a Baptista Szeretetszolgálat Szociális Intézményfenntartó Központjának vezetője „Kihívások és szakmai fejlesztési lehetőségek a szociális ellátásokban” című előadásában elmondta, hogy „a legnagyobb kihívás és egyben a legnagyobb lehetőség a szociális szakma előtt mi magunk vagyunk”. Hangsúlyozta, hogy a társadalom figyelmét fel kell hívni a több százezer embernek segítő szakma fontosságára. A szakember megfogalmazta szakma feladatának lényegét is, mely a szociális akadálymentesítés, ami magába foglalja az integrációt, a lokalizációt, a komplexitást, a hozzáférést a közszolgáltatásokhoz, a lakhatást és mobilitást, a képessé tételt és a szubszidiaritást.
Czibere Károly „Életpálya munkacsoport – bérrendezés lehetőségei a szociális ágazatban” címmel tartott előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy megújulásra van szükség, hiszen sok területen az utolsó utáni pillanatban van a szakma. Ugyanakkor e megújulást önvizsgálattal kell kezdeni, hogy az e szektorban dolgozók mit tesznek azért a munkájuk során, hogy jobbá tegyék a helyzetet, mernek-e kísérletezni vagy ehelyett inkább az uniformitást választják.
Problémát jelent, hogy a szakma jelenleg csak krízishelyzetben látható, így azonban nehéz az érdekeket képviselni. Változtatásra azonban mindenképpen szükség van, mivel a humán tőke jelenleg nagyon gyorsan amortizálódik, a szakma presztízse pedig a rendszerváltás óta csökken.
A szakember elmondta, hogy a Szociális Életpálya Modell kidolgozására létrehozott munkacsoport lehetséges céljai között szerepel az egzisztenciális biztonság, a fluktuáció csökkentése, a kiszámítható életpálya, az ösztönző jövőkép, az anyagi és nem anyagi jellegű megbecsülés, a szakma tág értelemben vett maradék humántőkéjének megmentése és visszaépítése, továbbá a hozzájárulás a minőségi ellátáshoz. Utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a minőség az egyik legfontosabb tényező, melyet nem csupán a bérszínvonal határoz meg, de nagy szükség van a szakmai létszámok, a szakmai ellenőrzés rendszerének, valamint a szakmafejlesztési rendszer újragondolására, valamint a megfelelő munkakörülmények és infrastruktúra kialakítására is.
A szociális szolgáltatások helyzetét bemutató előadásokat tematikus kis csoportos megbeszélések követték, ahol a résztvevők igyekeztek javaslatokat megfogalmazni a lehetséges megoldások körére és módszereire vonatkozóan.
