A református felzárkózás ügyét Isten szemszögéből kell látnunk

„…de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5,21-22) – ezzel az igeverssel bátorította a konferencia résztvevőit nyitó áhítatában Varga Nándor, a Kecskeméti Református Egyházközség elnöklelkésze, kiemelve a reflexió fontosságát és a régiben lévő jó dolgok megőrzését.

„A református felzárkózási nap olyan hagyományos szakmai találkozó, amely évente, ünnepélyes keretek közt ad alkalmat az egyház különböző felzárkózási programjaiban szolgáló munkatársak együttes gondolkodására” – fogalmazott Eperjesi Tamás, a Református Szeretetszolgálat felzárkózási osztályvezetője a Kecskeméti Református Újkollégium épületében tartott esemény céljával kapcsolatban. „Tevékenykedjenek akár központilag a szeretetszolgálatnál, a cigánymisszióban, valamely református roma szakkollégiumnál, esetleg egy helyi tanodában vagy gyerekházban, vagy akár a Felzárkózó Települések (FeTe) program munkatársként, a mindennapok kihívásaihoz mindenkinek termékeny inspirációt, szakmai és lelki feltöltődést ad a közös műhelymunka.”

A konferenciára először került sor Budapesten kívüli helyszínen – a szervezők választása ezúttal Kecskemétre esett. Bács-Kiskun megye székhelyének református gyülekezete hosszú idő óta példaadóan fordul az elesettek, a nyomorban élők és a szükséget szenvedők felé. A közösség életéből Simonné Bakó Mária villantott fel képeket. A gyülekezet főgondnoka felvázolta, hogy hogyan jutottak el diakóniai szolgálatok megalapozásától a Pancsinelló Játszóház 2014-es megalapításáig, illetve a Hajnalcsillag Tanodának helyet adó, egykor kocsmaépületként szolgáló missziós ház megvásárlásáig és felújításáig. „A szolgálatunkat a rögös hullámvölgyekkel teli múlt, a gyümölcstermő és kihívásokkal teli jelen, illetve a reményteljes jövő jellemzi, Vele, az igazi erőforrással egy csapatban!” – tette hozzá a presbitérium vezetője.

Telek Péter Pálné Kabai Virág diakónus bővebben ismertette a kecskeméti gyülekezet felzárkózási programjait, illetve a városi cigány közösség jelenlegi helyzetét. A romák tíz százalékát teszik ki a mintegy százezres lakosságnak, jelentős hányaduk a megyeszékhely három, egymástól különálló részén él, sokan mélyszegénységben. Prosperáló nagyvárosként azt is hihetnénk, hogy a nyomor Kecskeméten ismeretlen fogalom, ám a családokkal dolgozók beszámolói és az egyik szegregátumról levetített szívbemarkoló fotók azonnal egyértelművé tették mindenki számára, hogy mi a felelősségünk a nálunk rosszabb helyzetbe élők felé.

A résztvevők nem csak szóban és fotókon találkozhattak a gyülekezeti cigánymisszióval, de a Hajnalcsillag Tanoda élőben is bemutatkozott: Bárdos Péterné szakmai vezető az intézmény számára fontos értékekről – Tudás, Alkotás, Nevetés, Odafigyelés, Döntés, Ajándék – mesélt, meglepetésként pedig a tanodások összművészeti performansszal – tánc, festmény, vers, ének, zene – csaltak mosolyt a résztvevők arcára és könnyeket a szemükbe.

Szabadságáról tért vissza Vecsei Miklós, a diagnózisalapú felzárkózási stratégiáért felelős kormánybiztos, hogy a Felzárkózó Települések-programról és a magyar társadalom legszélén élők helyzetéről tartson szemfelnyitó előadást. A „FeTe”-ként ismert program a háromszáz legszegényebb településen kíván komplex és átfogó hátránykompenzáló folyamatokat elindítani és működtetni az oktatástól kezdve az alacsony küszöbű szolgáltatásokon és a karitatív munkán át a munkahelyteremtésig. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke kiemelte, hogy az egész társadalom összefogása szükséges ahhoz, hogy a hátrányos helyzetűeknek visszaadjuk a méltóságát és segítsük őket. A kormánybiztos térképpel illusztrálta azt is, hogy a program joggal nevezhető romaprogramnak, hiszen a bevont falvak legnagyobb része Magyarország azon északkeleti és délnyugati területein találhatóak, ahol a cigányság többsége él.

Református részről eddig 21 településen valósult meg Jelenlétpont és indultak be hátránykompenzáló szolgáltatások a FeTe keretein belül – minderről Böröcz Lívia beszélt. A Magyar Református Szeretetszolgálati Alapítvány felzárkózási ágazatvezetője bemutatta menedzsmentjének tagjait is, akik egyenként több falu munkáját fogják össze és segítik területei koordinátorokként.

Szintén egyházunk segélyszervezetét képviselte Katona Viktória, az alapítvány ügyvezető helyettese, illetve a kárpátaljai programokért és a társadalmi missziókért felelős ágazatvezetője. A lelkipásztor arra bátorította a jelenlévőket, hogy bátran forduljanak a szervezethez, amikor szükségben lévőkkel találkoznak – Viktória külön kiemelte a tűzifaprogramot, a tanszergyűjtést, az advent kívánságlistát, a közfoglalkoztatási programot, illetve az adománykártyát.

Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója előadásában kifejtette, hogy amikor felzárkózásról beszélünk, akkor előbb – egyházként – magunkba kell néznünk, hogy az intézményrendszerünk, a szolgálataink képesek-e a hátrányok leküzdésére, képesek-e valódi válaszokat adni a társadalomban felmerülő kihívásokra. A főigazgató négy pontban foglalta össze a felzárkózás református útját: „A református felzárkózás ügyét Isten szemszögéből kell látnunk. Nem azért segítünk a nyomorult embernek, mert sajnáljuk, vagy szánakozunk rajta, hanem teremtettségünkből, a Jézus Krisztus kereszthalála miatt érzett hálánkból fakadóan” – mondta.

„Aztán ott van a tálentumok kérdése – ez minden gyermekben benne van, így kell rájuk tekintenünk. Nem csak tüneti kezeléseket kell nyújtanunk, hanem javaslatokat kell tennünk a mindenkori kormányzatnak, hogy hogyan lehetne jobban csinálni. Az elmúlt tíz évben nem hogy csökkent, de nőtt a lemorzsolódás aránya az magyar diákok körében. Az oktatás nem tudja ellátni egyik feladatát a hátránykompenzálás terén – hogy a református iskolarendszerről ne is beszéljünk.”

„A harmadik pont a közösség kérdése, hogy az egyház milyen megtartó erőt tud húzni a hátrányos helyzetben élők köré. A negyedik dolog pedig a spiritualitás. Nekünk, reformátusoknak a legfőbb küldetésünk, hogy minden népet tanítvánnyá tegyünk – nincs felzárkózás misszió nélkül” – zárta gondolatait a főigazgató.

A konferencia keretében került sor a „Legyél te is Teremtésvédő – A hitoktatás évében” háromfordulós – Somogyi Beáta országos tanodai szakmai koordinátor és a debreceni Természettár vezetője, Váradi Zoltán által életre hívott – tanodai vetélkedő díjátadójára is: a gyerekek három korcsoportban versenyezhettek egymással, a játékban feladatlapokat kellett kitölteniük, lapbookot készítettek, illetve saját lakóhelyük ételeiből összeállították a Tanodák Nagy Szakácskönyvét. Az 1-3. osztályos korcsoportban a nagyhódosi Hódos Tanoda, a 4-6. osztályosok versenyében a Kisszekeresi Tanoda, a 7-8. osztályosok között pedig a Sellyei Tanoda érte el a legjobb eredményt. A vetélkedőben részt vevő tanodák ajándékcsomagokkal, az első helyezettek pedig külön erre a célra készített emlékplakettel gazdagodtak.

A nap utolsó felvonásában Balogh Rodrigó Junior Prima-díjas színész, rendező, író tartott műhelymunkát „Ki vagyok-én?” címmel, melyben a résztvevők párokban és csoportosan beszélhettek saját megéléseikről a kérdésre válaszolva – így nem csak egymás szolgálatait, de személyes motivációit is megismerhették. Kormány László záró áhítatában, a 130. zsoltár alapján arra buzdította a jelenlévőket, hogy bár a cigánymisszió, a felzárkózási szolgálat sokszor mélységekkel jár, sose felejtsük el, hogy Isten magasságot készített elő mindannyiunk számára.

Legyünk mi is a követei ennek az ügynek, hogy a kitaszítottak valóban magasba emelkedjenek!