A Református Szeretetszolgálat május 31-én tartotta meg pünkösdi, diakóniai konferenciáját Nagykőrösön. A tanácskozáson mintegy hatvanan vettek részt, és középpontjában a gyülekezeti élet megújulásának lehetőségei álltak a diakónián keresztül.
Az alkalom kezdetén Takács-Mohácsy Nikoletta szolgált áhítattal a Róm 8, 9-14. alapján.
„Félelmekkel és aggodalmakkal teli napokban jön el most is a Szentlélek, mert a mi Urunk látja a nehézségeinket, a megfáradt arcunkat és félelmeinket. Olyan csodálatos, hogy 2023-ban is küldi a Szent Lelkét, ma is, itt is, mert azt szeretné, hogy mi az Övéi lehessünk. Ha Krisztus Lelke bennünk van, akkor a lélek az életet mutatja Isten igazsága szerint!” – mondta.
Takács-Mohácsy Nikoletta lelkipásztor kiemelte, hogy Isten Lelke újjászül bennünket: „Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai. Nekem engedelmeskedni kell ennek a vezetésnek. Szolgálatunknak és életünknek tükröznie kell, hogy Krisztuséi vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy Isten lelke vezérelt ma bennünket ide” – zárta szavait.
Az áhítat után dr. Nagy István emléktáblájának a koszorúzása következett, az aula terét betöltötte a 90. zsoltár. Birinyi Márk, a Református Szeretetszolgálat főigazgató-helyettese szólt dr. Nagy István (1946-2015) életéről: „1992 és 2012 között volt a Nagykőrösi Református Főiskola főigazgatója, később dékánja lett. Az ő ideje alatt indult el a diakóniai képzés az intézményben. Pista bácsi vezetése alatt hatszáz fős volt a hallgatói létszám. Oktatási centrumot hozott létre. Ebben az épületben vannak olyan cserepek, téglák, amelyeket ő maga fogott, a két kezével! 10 önálló könyve és 50 tanulmánya jelent meg, számos a diakónia történetével és kérdéskörével foglalkozik. Emlékezzünk rá jó szívvel, és vigyük tovább az örökségét” – méltatta életútját.
Birinyi Márk a diakóniai felelősségünk a gyülekezetben címmel tartotta meg előadását, majd Katona Viktória, a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány ügyvezető-helyettese, a kárpátaljai szolgálatokért és a társadalmi missziókért felelős lelkésze beszélt a társadalmi missziók gyülekezetet serkentő hatásáról, a küldetésről a társadalom tükrében.
Az indíttatás és identitás fontosságát tárgyalta: „van miért, van honnan, van kikért, van honnan erőt merítenünk ahhoz, hogy ezekben a szolgálatokban helyt álljunk” – helyezte a hallgatóság szívére.
Ezt követően a különböző diakóniai szolgálatok képviselői szóltak, s mutatták be szolgálatukat: Hodánics Tamás a beteglátogatásról és lelkigondozásról, Révész Jánosné Anikó a lelkigondozás lehetőségeiről telefonon és az online térben, Némethné Balog Katalin az iszákosmentő misszióról, Hován Boglárka a gyülekezeti diakónusok szerepéről a gyülekezet megújításában, Tóth Barbara az ifjúsági munka és önkéntesség diakóniai lehetőségeiről, Járay Lóránd a siketmisszió általi diakóniai érzékenyítésről, Mándi Ferenc és Váczi Gábor a gyülekezet és a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány kapcsolódási pontjairól beszéltek.
A Pünkösdi Diakóniai Konferenciát először 2002-ben rendezték meg, majd a 2010-es években néhány éves szünetet követően a tavalyi évben újraindult a kezdeményezés. Alapvető célja az, hogy megteremtse Kárpát-medence-szerte azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az intézményes és a gyülekezeti diakónia között lehetségesek. Teret és lehetőséget biztosítson a találkozásra és a párbeszédesre, a tapasztalatok cseréjére és a jó gyakorlatok megosztására. Ez a május 31-i alkalom is a közös ebédet követően kiscsoportos műhelymunkákkal telt.
Mindezért egyedül Istené a dicsőség!
