A Református Szeretetszolgálat diakóniatörténeti csendesnapot szervezett március 21-én. A találkozóra a szeretetszolgálat intézményeiből érkeztek az érdeklődők, mintegy ötvenen voltunk együtt.
A nyitó áhítattal Kocsis Sándor lelkipásztor szolgált Ezékiel második könyvének első hét verse alapján.
„A Teremtő Istenünk minden helyzetben megszólítja az övéit és elküldi Őket a szolgálatra. Mi is elmondhatjuk, hogy az Úrnak a gyermekei vagyunk. (…) Ott áll mögöttünk, és megsegít bennünket.” Kiemelte, hogy az életünk, a szolgálatunk egyben bizonyságtétel is arról, kihez tartozunk. „Találkozhatunk nehézségekkel, de ezek megugrása erősebbé tesz bennünket, és ezekben a nehézségekben is az Úr Isten kegyelme van velünk” – mondta.
Ezt követően Erdős Kristóf tartott előadást a diakonisszák történetéről a leányfalui református templomban. A Filadelfia Diakonissza Szövetség 1903-as megalakulásáról, hátteréről, ikonikus alakjairól beszélt, áttekintve, hogyan lett egyletté majd alapítvánnyá.
A nap a Ravasz László Emlékházban folytatódott tovább: itt beszélt személyes élményeiről és tett bizonyságot szolgálatáról Derencsényi Zsuzsanna.
Dr. Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója is köszöntötte a résztvevőket, kiemelte, hogy milyen fontosak ezek az alkalmak, amikor a szolgálótársak találkozhatnak, és rámutathatnak Krisztusra.
A nap közös ebéddel és a diakonissza kiállítás megtekintésével zárult.
A szeretetszolgálati munka ma is csak és kizárólag az Istentől kért és kapott erővel lehetséges. Ez a testvéri találkozás alkalom volt arra, hogy hálát adva az elődökért, újra elkérjük Isten vezetését, erejét a szolgálatunkra, s tettük ezt közösen, együtt.
