Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény az egykori Kvassay kúria területét öleli körbe.[1] Az ittlakók – jelenleg 163 ellátottjuk van – külön épületekben laknak, melyeket egy-egy bibliai motívum ihletett. November utolsó napján, a kora délutáni órákban Takács-Mohácsy Nikoletta intézményvezetővel sétálunk körbe, mindenki nagy szeretettel és örömmel fogad bennünket. Niki 2022 szeptemberétől intézményvezető, de jól ismeri az ellátottakat, hiszen 2020 óta intézményi lelkészként szolgál. Mindenkihez van egy-két kedves szava, és mindenkinek van mondanivalója számára.
A legfiatalabb lakó 8, a legidősebb 77 éves, van, aki 58 éve él itt, még Zsó néni (megjegyzés: Juhász Zsófia) idejében került ide. Meg is jegyezte Nikinek, hogy Zsó nénire emlékezteti: ugyanolyan „szigorú” szeretettel van jelen a mindennapokban.
Meglátogatjuk a lányokat, a fiúkat, a fiatalabbakat, az idősebbeket. Az ápolók és a gondozók sürögnek-forognak, találkozunk Editkével, az otthon varrónőjével is, aki azon túl, hogy megjavítja a különböző ruhákat és textíliákat, határtalan kreativitással és gonddal készíti a falvédőket és az ágytakarókat. A falak már feldíszítve, Anikó – az egyik lakó – megosztja velem, hogy nagyon várja a karácsonyt! December 20-án lesz a közös ünnepség, mert sokan családi körben lesznek már 24-én. Az osztályokat egy-egy gyülekezet támogatja, így lesz nagy öröm és közös ajándékbontás. Folyik a beszélgetés a délután folyamán, a tévézés, a színezés, van, aki puzzle-özik, van, aki éppen friss levegőt szív, vagy keresztrejtvényt fejt, van, aki énekel, az egyik osztályon pedig szülinapoznak. Szabi már nagyon várja az újabb kiszállást, érdeklődik is, hogy két hét múlva pontosan hány órakor indulnak. Mindennapi történések egy nem mindennapi helyen! És ahhoz, hogy ez így lehessen, nagyon sok mindennek kell találkoznia. Sok embernek kell áldozatosan, tiszta szívvel és hittel tenni ezért a közösségért. Ez a lelkület pedig átsüt azon a pár órán át is, amikor ott tartózkodom.
„A fogyatékosok nem képeznek külön és főleg nem elkülönült csoportot. Szerves részei, elemei és résztevevői társadalmunknak. Külön világ az ő életük, de nem szabad, hogy megkülönböztetettek legyenek, főleg nem előítéletekkel – mert emberek ők is velünk együtt!” – mondta Juhász Zsófia a Habilitáció és rehabilitáció az őrbottyáni gyermekotthonban című előadásában 1981-ben.[2] Juhász Zsófia egész életében erre törekedett, hogy otthon érzetet teremtsen a rászorulóknak, inni adjon a szomjazóknak, akik visszamosolyognak rá.[3] Lelkülete és gondolatai előrevitték az egyházi fogyatékosgondozást, és az őrbottyáni otthon szellemisége továbbra is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik. Takács-Mohácsy Nikoletta kérdésünkre elmondta, hogy fő missziói célja intézményvezető lelkészként az, hogy „az intézmény szeretetotthonként otthona legyen az ittlakóknak, de eljussanak oda szívbélileg és lelkileg, hogy ez a földi otthonunk – ahogyan az ige mondja – porsátor, össze fog dőlni, és készülnünk kell abba a Mennyei otthonba, ahol vár bennünket az Úr Jézus Krisztus”.
Az otthonban nagyon sokrétű munka és fejlesztés folyik. Gondozók, ápolók, fejlesztő pedagógusok és asszisztensek dolgoznak együtt a középsúlyos vagy súlyos értelmi és testi fogyatékossággal élő bentlakókkal. Az elkötelezett munkatársak szolgálata nyomán a lakók nagy utat járnak be: van, aki már szépen meg tud tanulni egy verset, vagy pedagógus segítségével színdarabot ír. Van, aki nem tud szavakat formálni, de a hangból rá lehet ismerni az ámen vagy éppen a tízparancsolat dallamára. Van, aki pedig önellátásra képtelen, és teljeskörűen gondozni, ápolni kell.
A nagy udvaron járva rácsodálkozom, milyen szép rend van, mint megtudom, a Jerikó és Barnabás csoport részt vesz a fejlesztő-foglalkoztatásban: rendben tartják a kertet, vágják a füvet, gereblyézik a faleveleket, még egy kis kertet is gondoznak a fóliasátrukban.
Így telt el egy délután az őrbottyáni Szeretetotthonban, köszönöm, hogy vendégül láttak!
Fotó és szöveg: Szirák Sára
[1] A református egyház 1929-től hozta létre a Kvassay kúriában szociális otthonát.
[2] Birinyi-Kothencz Júlia: Juhász Zsófia élete és diakóniai munkássága, Kálvin Kiadó, Budapest, 2016, 240. o.
[3] i.m., 263.
