Dr. Ötvös László 2023. március 14-én hunyt el, életének 93. évében. A bibliakutatás területén nála nagyobb szaktekintélyt nemcsak Magyarországon, de határon túl sem nagyon lehet találni. Nemzetközi hírneve, közel hét évtizedes teológiai munkássága felülmúlhatatlan. A diakónia területén is végzett szolgálatot – egyrészről szervezte is, másrészről tudományos érdeklődéssel is vizsgálta.
A temetés szolgálatát március 30-án dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke végezte, a prédikációt itt adjuk közre:
Temetési igehirdetés dr. Ötvös László ny. lelkipásztor ravatalánál
(Debrecen, 2023. március 30. 13.00)
Textus: 2Tim 4,7-8
„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”
Gyászoló Család! Gyászoló Gyülekezet!
Dr. Ötvös László ny. lelkipásztor gyászjelentésén Pál apostolnak az a testamentuma olvasható, amelyben egy mozgalmas, gazdag, eredményes élet után visszatekint az apostol földi vándorútjára és értékeli azt.
Olyan férfias ige ez a mondat. Tárgyilagos szavak hangzanak. Nincs benne keserűség, csak boldog csodálkozás, hogy hogyan hordozta egy hosszú életen át Isten ereje azt, aki küldetésben járt és közösségeket gazdagított a szolgálata. Nincs a szavaiban érzelgősség, nem hatásvadász, nem akar megkönnyeztetni és elkeseríteni sem, mégis megilletődve hallgathatjuk ezt a vallomást, mert egyszer nekünk is jelentést kell tenni…
Illik ez a jelentéstétel Ötvös László lelkipásztor lezárt életútjához, fegyelmezett, „ernyedetlen”, mindig igyekvő, útra kelő és kitartó személyiségéhez, amely alapige segítségével kibontakozik előttünk élete, munkássága, habitusa. Illik ez a jelentéstétel azért is, mert minden nap elszámolt Isten előtt az idejével és felírta az eseményeket.
Ama nemes harcot megharcoltam… – kezdődik Pál apostol visszatekintése. Nem egy csatára, nem csupán a hivatásra, hanem egész életére mondja, hogy az összképet tekintve, nemesen szép volt. A jelző pontosít, és kiemel. Arra emlékeztet, hogy van nemtelen harc is, ami értelmetlen támadásokkal, fölösleges csatározásokkal teli, erőszakos küzdelem, mert minden ízében, az ember élete, boldogulása ellen folyik. Akire azt mondjuk, hogy nemes szívű, nemes cselekedetű, azt emberségesnek, nagylelkűnek és szerethetőnek érezzük.
Dr. Ötvös László nemeslelkű lelkipásztorként arra kapott elhívást, hogy az Isten ügyének harcosa legyen, és ő nem fáradt bele ebbe a jó harcba. Tudatosan vállalta az értelmes küzdelmeket. Közben öröme is telt benne. Fel nem adott harcok sora van mögötte, mert volt célja a harcnak. A szolgálat, a kutatás, a felfedezés és a közreadás öröme elvehetetlen volt tőle… ez hajtotta, hogy futását elvégezze.
Visszatekintve életpályájának több mint kilenc évtizedére, elmondhatjuk, hogy a kiszabott versenypályáról nem tért le. Volt idő, amikor pályája ívét ő maga szerette volna rajzolni-alakítani és sikerült, és volt olyan is, amikor Isten belenyúlt az életvonalába és elkezdte Ő irányítani az eseményeket.
Földi pályája startjánál mély hitű református szülei várták Hajdúnánáson, 1930 szeptember 16-án. Hét gyermekes földbirtokos család gyermekeként született. Tanulmányait a tedeji elemi iskolában kezdte, nagy szeretettel gondolt Tarpataky István tanítóra, aki biztató szeretetével elindította a tanulás útján. Édesapja szívesen látta volna maga mellett a gazdaságban, édesanyja viszont táplálta benne a vágyat, hogy tovább kell tanulni. Családja Isten-közelséget, tisztességet és tartást adott neki egy életre.
Már gyermek korában ki kellett állnia magáért és nemtelen támadásokat kellett kivédenie. Először 1948-ban, a fordulat évében, amikor szüleit kuláklistára tették, őt pedig mint hitvalló református fiatalt hátratételek, fegyelmi és szégyenpad sújtották. Iskolát is kényszerült váltani, így került Nánásról a Debreceni Kollégium Gimnáziumába. Hitbeli döntésből jelentkezett a debreceni Teológiára, de behívták munkaszolgálatos katonának, mert nem tudták lebeszélni erről a döntéséről. Lelkészi diplomáját 1956-ban kapta meg. Mindvégig hálával emlékezett vissza kiváló professzoraira. Hét év kitartó udvarlás után, 1956-ban esküdött örök hűséget feleségének Reszegi Erzsébetnek, akivel 66 évig éltek együtt boldog házasságban, minden szolgálati helyen igazi lelki társként végezve feladataikat. Harmonikus életüket Istentől kapott gyermekeik teljesítették ki: Csaba és Tünde. Csaba gépészmérnöki diplomát szerzett, Tünde pedig a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanára, képzőművész.
Kedves Testvéreim! Pál apostol súlyos kifejezést használ itt, aminek sokszor csak a negatív jelentéstartománya jut eszünkbe, az agónia – a haláltusa, azonban ezen a bibliai helyen a szó pozitív oldala szólal meg. Azt az erőfeszítést jelzi, amibe teljes erővel veti bele magát az ember, amit nem vesz félvállról, amit nem félgőzzel csinál és nem félig-meddig, hanem az eredmény érdekében teljes szívvel és maximális odafigyeléssel hajt végre. Mindenki, aki vigasztal, gyülekezetet pásztorol, értéket ment, Biblia-közelbe juttat és Krisztusra mutat, az az ősi ellenség ellen harcol, csapást mér a Gonoszra és annak erőire. Ötvös László ezt világosan tudta, ezért a jó ügyek folytatásába fáradhatatlanul adta bele szívét és lendületét.
1959 és 1996 között több gyülekezetben is szolgált: első szolgálati helye Újlétán volt, majd Hajdúbagosra választották meg, ahol a háborús kárt szenvedett templomot építtette újjá, aztán a Miskolc-Kossuth utcai gyülekezetben volt lelkipásztor, ahol felesége a püspöki hivatalban dolgozott. Kunmadarason 16 évig szolgált: új gyülekezeti házat építtetett, valamint felmenő rendszerben beindította a református iskolát. Ebben az időben rábízták a tiszaigari szolgálatokat is.
A gyülekezetépítésen túl, minden helyen végezte egyháztörténeti kutatásait. Doktori témát is választott. Balogh Ferenc debreceni professzor munkásságával foglalkozva. Értekezését 1978-ban védte meg az egyháztörténet tárgykörében. Közben krónikása lett Hajdúbagosnak is és Kunmadarasnak is. Elkészítette öt egyházmegye kismonográfiáját, és sorra írta versbe szedett hitvallásait, amelyeket „a csoda aranyszálai” szőttek át és vallotta: „Ablakom az égre nyílik”. Tanulmányaiban sorra örökítette meg a nagy egyháztörténeti személyiségek alakját. 63 könyve jelent meg.
Futásának célba vivője az az Isten lett, aki pályáját kimérte.
Élete Ura még egy hosszabb „tiszteletkörre is méltatta” az aktív pályafutását elvégző Ötvös Lászlót, amikor nyugdíjba vonulása után páratlan lelkesedéssel foglalkozott régi bibliák hasonmás kiadásával. Egykori professzorának, Erdős Károlynak a Bibliagyűjteménye inspirálta egy életen keresztül, hogy 100-nál is több Biblia-kiállítás után fáradhatatlanul szervezze megjelentetését a Hanaui (1608), a Leideni (1658), az Oppenheimi (1612), a Kasseli (1804), és a Heltai Gáspár féle (1565) Bibliáknak, majd a Méliusz által fordított bibliai könyvek kiadását vette célba 3 kötetben (Jób, Sámuel és Királyok, Jelenések), nagy szolgálatot téve ezekkel a facsimile kiadásokkal a kutatóknak is.
Pál apostol jelentésének ide illik a legszentebb és az emberi szemek számára legelrejtettebb bekezdése: a hitet megtartottam. Nem csak ő tartotta meg a hitet, hanem Isten is megtartotta őt. Szívünk indulatainak, Istenhitünknek, belé vetett bizodalmunknak egyetlen vizsgálója van: az Igaz Bíró, de szemtanúi és kedvezményezettjei széles körben vannak az ő munkásságának.
Gyülekezetét szerető bölcs lelkipásztor volt. A parókia ajtaja mindenki előtt nyitva állt. A szocializmusban végzett 42 évi lelkészi szolgálata alatt mindig volt gyermekistentisztelet. Közülük szép számmal jöttek éppen az ő tanácsára a debreceni Református Gimnáziumba tanulni, és lettek hívő értelmiségiek. Szolgálati ideje alatt hat diák lett teológus, majd református lelkész. Gimnáziumi osztálytársaival tehetséges diákokat támogató alapítványt hoztak létre, mert szívén viselte a Refis diákok sorsát. Egy volt konfirmandusa, a 90. születésnapjára készült kötetben úgy emlékezett rá, hogy „hiteles voltál Laci bácsi”.
Hitének látható jelei családtagjait is erősítették egyházi elköteleződésükben. Csaba fia a Nagyerdei Református Egyházközség presbitere, Tünde pedig, Édesapja példáján felbuzdulva szerezte meg lelkipásztori végzettségét.
Családját szerető gondos Apa és szerető nagyapa volt, aki büszkeséggel kísérte figyelemmel unokáinak: Blankának, Csabának és Zsófiának a tanulmányi eredményeit és életük alakulását, a velük való együttlét mindvégig örömmel töltötte el. Isten még megengedte neki, hogy értesüljön dédunokája, Elizabeth megszületéséről. Egyik unokája mondta: „sokat tanultunk Nagyapától”. Volt mit: Istenbe vetett hitet, szeretetet, kitartást, sokirányú és fogékony érdeklődést… és a gazdag családi történeteket, amelyeket színesen mesélt és örökített tovább. Megmarad a szívetekben az elköszönéskor mindig elhangzó mondat: „Az Úr járjon előtted!” és biztosak lehettetek, hogy imádságával kísérte lépteiteket.
Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték (Nagykunságért díj 1994, Hajdúnánás városért kitüntetés, Kollégiumi Emlékérem 2013, Kunmadaras díszpolgára 2016, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét kapta 2016-ban), legutóbb 2020-ban a Szenci Molnár Albert-díjjal, de ezek most itt maradnak… Mondhatnánk a halál elvette tőle a díjakat, és a díjak tulajdonosát.
Most mégsem a díjaitól megfosztott bibliakutató lelkipásztor ravatalánál vagyunk együtt, mert most jön az a díj jön, ami elvehetetlen, amit Pál apostol úgy nevez: az igazság koronája. Ez a mennyei folytatás. Sub specie aeternitatis – azaz az örökkévalóság szempontja szerint van az Ötvös László életpályájáról szóló jelentésnek egy utolsó pontja.
Az az életét megtartó, oltalmazó, és megváltó Krisztus, akinek a színe előtt zajlott az egész élete, aki látta értelmes küzdését, elvégzett futását, megtartott hitét, Ő fogja megjutalmazni az örökélet koronájával, amire vonatkozóan azt mondja Pál apostol: végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon.
Ezt az elismerést nem Ötvös László harcolta ki, nem érdemei elismeréséül kapja, nem egyháztörténészi és bibliakutatói munkájának honoráriuma. Ezt érdemeire tekintet nélkül kapja: Jézus Krisztus érdeméért jogosult rá, ingyen kegyelemből, hit által. Megváltó Urának áldozata miatt tétetett el számára is az igazság koronája. – Az ókori görög világ ünnepi pillanatainak kellékei voltak a virágkoronák, koszorúk, babérok. Innen való az átvett kép, az „élet koronája” kifejezéshez. Szerencsés ez a kifejezés, mert amit a kép eredeti jelentése egyébként is kiábrázolt, az mind érvényes keresztyén szempontból, hiszen az Isten színe előtt élő, járó ember élete ünnepi élet, amelyben a menyegző örömét elővételezi; Isten gyermekének lenni királyi méltóság, Istenhez tartozni minden időben kitüntetés; útmutatását betartva élni tisztességet és bölcsességet ad. Mindezek együtt adják az összefoglaló jelzőt, ami az élet koronájának a vonása. Akik a megpróbáltatásokban mindvégig kitartanak, azok a legnagyszerűbb „versenydíjat”, az örök életet kapják. De nemcsak egyesek, hanem mindazok is, akik várva várják a Krisztus megjelenését.
Ezzel a hittel és reménységgel bocsátjuk el Ötvös László testvérünket, hálaadással a szívünkben, hogy megszólaljon gazdagító életútja után a Feltámadott Krisztus szava: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára.” (Mt 25,21) Ámen.
Dr. Fekete Károly
püspök
ÉLETE
Dr. Ötvös László 1930. szeptember 16-án született Hajdúnánáson. Nyolcan voltak testvérek, de egyikőjük csecsemőkorban elhunyt. A hét testvér mind megérte a felnőttkort, a 2023-as évet viszont már csak László és Margit köszöntötte.
1951-ben érettségizett, egyből jelentkezett a Debreceni Református Teológiai Akadémiára, de közben behívták katonának. Szolgálati ideje alatt a kecskeméti katonai repülőtér építkezésén dolgozott. A besorozást megúszhatta volna, ha a természettudományi karon választ magának egy szakot, de mivel kitartott a hittudomány mellett, így végig dolgozta a neki szánt időt. Teológiai tanulmányait befejezve 1955-től már segédlelkészként dolgozott.
A teljes életrajzot ITT olvashatja el.
A DIAKÓNIAI TERÜLETÉN VÉGZETT MUNKÁSSÁGA
Dr. Ötvös László a Magyarországi Református Egyház Doktorainak Kollégiuma 1983/84. évében már elhatározta, hogy gyakorlati teológiaszekciójának keretein belül, 1984 augusztusától, külön csoportot alkotva, úgynevezett diakóniai szekció-csoportban tanulmányi munkát végez egyházunk szeretetszolgálatának javára. A szeretetszolgálat önálló vizsgálódásának már megvoltak a gyökerei, színterei ez előtt is, mert 1978-tól működött egy ún. „Kiss Ferenc Szeminárium”, amelyet Juhász Zsófia, dr. Nagy Tibor, Nt. Orosz Ferenc, Nt. Báthky Miklós, dr. Molnár Ambrus, dr. Ötvös László, s még megannyi hűséges szolgálattevő, a diakóniát különösképpen is pártfogolt, szervezett személyek, akik előadást tartottak benne. Pályamunkák meghirdetésével törekedtek a fiatal nemzedékek gondolkodását, hivatástudatát is felkelteni, megerősíteni a diakóniában, a szellemi és igényes gyakorlati elkötelezettségre szólítva, biztatva.
1992 tavaszán kapott felkérést dr. Ötvös László teológiai magántanár, hogy szervezze újjá és indítsa meg újból a Doktorok Kollégiuma Diakóniai Szekciójának munkáját Péter Mária diakóniai lelkipásztor, a diakónusképző igazgatója közreműködésével. Mindkettőjük közös meglátásával, a szekció munkáját igyekeztek nagy és mély merítéssel beindítani.
Fotók: haon.hu, reformatus.hu
